Karácsony

Ezzel a pár sorral szeretnék mindenkinek áldott, békés ünnepeket kívánni!

Sajnos a mienk nagyon nem így alakul. A családban balesetek sorozata ez a 2 hét. Apósom kezdte 2 hete, ugyanis körfűrésszel elvágta a jobb kezén a hüvelykujját, amivel azóta is orvoshoz jár, s kétséges megmarad-e az ujja.
Anyagilag sem úgy alakul ez az ünnep, ahogy terveztük, közben az autónkon is akadt egy kisebb hiba, amit meg kellett csináltatni, s nem várt anyagi kiadás lett belőle.
De a legnagyobb baj ma történt. Reggel a sógoromat a karácsonyfa befaragása közben baleset érte, egy vasszilánk ment a szemébe. Most viszik Pestre a klinikára, s még ma meg is műtik. Talán a szeme megmarad, de a látása még egyáltalán nem biztos. A szilánk nagyon mélyen van, a szeme nagy részét érinti. Sanyi, a Sógorom barátnője és az apósom már úton vannak utána, mi meg Anyóssal itt várjuk a híreket. S próbálunk valami karácsonyt varázsolni a gyerekeknek, bevallom nem valami lelkesen.

Aki esetleg erre járt és elolvasta, kérek egy kis drukkot, egy rövid imát!
Ha lesz hírem, írni fogok!

Mindenkinek szebb és nyugodtabb ünneplést kívánok!
Vigyázzatok nagyon magatokra!

Mikulás

1000 éve... ugye? Tudom...tudom
Lehet már elvesztettem minden olvasómat, de azért nem adom fel.

Az eltelt kb 2 hétben volt mindenféle esemény, de valahogy nem sikerült idejutnom mesélni is róluk, majd ha így utólag előjön valami, pótolom.

Az elmúlt napok a Mikulás-lázzal teltek. A lányok már nagyon várták, Hanna is teljes mértékben hisz még ebben, s nem is bánom. Hildáék sok énekkel, verssel készültek, amiket persze itthon is előadott a család nagy örömére. Jó hangosan is énekelt, hiszen mint mondta a Mikulás már öreg, s nem hall jól! :D
Volt Dörben is Mikulás-ünnepség, ahol minden kisgyerek csomagot is kapott személyesen a nagyszakállútól. Természetesen az oviban és az iskolában is megjelent, s itthon is hagyott reggelre a tiszta cipőkben némi édességet. Így most tobzódunk a csokiban, cukorban. De nem kell aggódni, a csajok gondoskodnak róla, nehogy megromoljanak, s minden nap jelentős mennyiséget meg is esznek belőle.

A napokban én is nekiálltam a nagytakarításnak. Átpakoltam már a szekrények nagy részét, kiválogattam a kinőtt ruhákat, s előkerestem minden meleg téli holmit. Mostam és vasaltam is, úgyhogy nagyon meg vagyok elégedve magammal. Kicsit díszítettem a lakásban is, hogy legyen egy kis ünnepi hangulat, bár még egyenlőre nem érzem a karácsony jövetelét. De azt hiszem előkeresem a karácsonyi zenéimet, azzal mindig rá tudok hangolódni.

Suliban Hanna egész jól szerepel, leszámítva a helyesírást. Ebbéli képességeit tuti nem tőlem örökölte, mert nagyon nincs érzéke ehhez. Így most minden délután gyakorlunk. Bár biztos nem lehet egyszerű neki, hiszen szinte most tanult meg írni és már elvárják, hogy minden szabályt tudjon, s alkalmazza is őket. Azért idővel remélem belejön ebbe is.

Mindenféle

Az előző írásom óta eltelt idő alatt Gyes-en lévő anyukából állástalan munkanélküli lettem :-P
Jó, kilátások, mi?

Így különösen jól jött a lehetőség, hogy a temetői csokrok után most ádventi koszorúkat is készítsünk. Hát, arra már rájöttem, hogy meggazdagodni ebből sem fogunk, de a karácsonyi kiadásokhoz biztos jól fog jönni.
Bár Hanna tegnap megígérte, hogy kér nekünk a Jézuskától egy plazma tv-t, meg maguknak mindenféle játékot, de azért biztos, ami biztos én is tartalékolok valamennyit az ünnepre :-))

Lányok szerencsére jól vannak, egyikük sem beteg. Engem persze megtalált valami nyavalya, köhögés, orrfolyás, s mindenféle jók. Amiknek következtében rendszeresen eldugul a fülem is, úgyhogy lassan süket, állástalan anyuka leszek :D

Hanna tegnap nagyon bátor volt, s kihúzta egy már nagyon mozgó fogát. Ez nála nagy szó, mert bátorságilag nincs igazán eleresztve ( vajon kitől örökölhette? :-P ). Most aztán nagyon büszke magára, s persze reggelre a Fogtündér ott is hagyott egy kis zsebpénznek valót a párnája alatt.
Azóta Hilda is folyamatosan mozgatja a fogait, de azok szerencsére még a helyükön vannak. Különben csődbe menne a Fogtündér :-)

Mikulás játék

Hozzám is elért, többszörösen is ez a játék, így már a család minden tagját regisztráltam.
Akinek kedve van, játsszon velem, hátha nyerünk :-)))


www.mikulas.aegondirekt.hu/?ref=5nvh7b

Őszi szünet

Nagyon gyorsan eltelt az őszi szünet hete is.
Eredetileg úgy terveztük, hogy Hilda a múlt héten is jár végig oviba, mert ott nem volt szünet. Aztán mégis másképp alakult, mert a köhögés, orrfolyás csak nem akart elmúlni. Szegénykém egész nap olyan levert, kedvetlen volt, sokat aludt, pedig nem volt lázas. De estére általában felszívta magát, s maradt energiája rosszalkodni is. A Hannával való veszekedés, sőt verekedés ( Hilda előszeretettel odaüt Hannának ) továbbra is állandó program nálunk. Igyekszünk rájuk hagyni, de néha aztán kiakadok én is már.
Végső elkeseredésemben megemlítettem a Mikulást és az Ő nagy könyvét, ahova beírja, ha rosszul viselkednek a gyerekek. Sanyi szerint csúnya dolog ez a zsarolás :-P
De egész hatásos és ez a lényeg :D
Azért kíváncsi leszek, előkerül-e a téma az iskolában, s melyik gyerek, mit mond erről. Hanna még maximálisan hisz a Mikulásban és a Jézuskában is, s szerintem ez így van jól.

A betegség miatt a temetőjárás is eltolódott pár napot, de így is odaértünk azért. Minden elhunyt családtagunk, barátunk, régi szomszédunk sírját felkerestük Móron, s meggyújtottuk a mécseseket. Hanna nagyon érdeklődik ilyenkor mindig a halálról, arról, ki milyen volt, miért halt meg. Igyekszem neki okos válaszokat adni, már amennyire tudok.


A héten volt fogadóóra a suliban, amit már várok egy ideje. Röpke másfél órás várakozás után este 7-kor sorra is kerültem. Hannáról jó híreket kaptam. Sokat fejlődött, s bár néha még mindig elbámészkodik, már sokkal gyorsabb a munkája is. Persze lehetne még tempósabb is, de hát majd igyekszünk változtatni rajta. Ami miatt mindenképp menni akartam, az az Emi nénivel való folyamatos konfliktus, meg Hanna padtársa, aki egész órán lökdösi, s nem hagyja írni. Ezzel kapcsolatban nem nagyon értem, hogy egy jobb és balkezes gyereket, miért úgy ültetnek egymás mellé, hogy pont összeakadjon a kezük. Számomra ez elég fura :-P
Mindegy, a lényeg, hogy már másnap átültették egy másik kisfiú mellé, így ez a gond megoldva.
Emi néni már fogósabb kérdés. Finoman igyekeztem a tudtára adni, hogy Hanna már szabályosan tart tőle, s ezt nagyon nem nézem jó szemmel. Persze most is tökéletesen kedves volt, s azóta nem is panaszkodott Hanna sem. Azért az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján már nem ringatom hiú ábrándokban magam, s tudom, lesz még vele gond. De megoldjuk, ebben biztos vagyok :-)

Csiniben

Ugye, milyen szépek? :-)))

Koszorúkötés...megint

Előkerültem...

Nem tartottam be a tavaly megtett ígéretemet, hogy többet nem kötök koszorút :-P
Mégiscsak kimentem segíteni Anyósnak, mert sajnáltam, hogy egyedül küszködik vele.
Közben a sógornőm is így gondolta, s néhány napra hazajött. Így mi is kiköltöztünk a hétre. Nosztalgiáztunk egy kicsit. Mondjuk most jól telt ez az időszak. Reggeltől estig koszorúkötés, amit igyekeztünk hangulatilag feldobni. Hát, rég nevettem már ennyit. Persze Anyóst néha kiakasztottunk, meg Ő is minket, de hát ki törődik ezzel :-P
A munka idén is fárasztó volt, így újra megfogadtam, hogy tényleg ez volt az utolsó alkalom. Majd kiderül jövőre...


A héten volt Hilda szülinapja, nagyon örült minden köszöntésnek, ajándéknak.
Itt is köszönöm mindenkinek, akinek eszébe jutott és írt :-)
És újabb nagy lépés volt az oviba, hogy már ott is alszik. És tényleg alszik is. Míg itthon alig lehet lefektetni, ott simán pihen. Jót is tesz neki, mert estére nem olyan nyűgös.

Pénteken Sanyival kirándultunk egyet. Ugyanis mi vittük haza a sógornőmet Szentendrére. Az út nagyon hosszú volt, de a környék csodálatos. Irigylem is érte. Meg jó volt kicsit gyerekmentesen lenni. Jót beszélgettünk közben.

Az éjszakai óraállításnak köszönhetően ma 6-kor keltünk. Hilda amúgy is korai kelő hétvégén is, ugyanis reggel 7-kor már éhes és rögtön ennie kell :-P
Már előre örülök, hogy most napokig 6 körül kelhetek.

Mese

Régen írtam már...megint.
Pedig én igyekszem, csak sosem jön össze.
Ilyenkor meg az a gond, hogy nem tudom, hol kezdjem, meg mit is akartam mesélni.

Apropó mese... Hanna csütörtökön azzal a jó hírrel jött haza, hogy holnapra mesét kell írnia. Hát, mondhatom nagyon boldog voltam. Persze semmi használható nem jutott eszembe, hiába kutattam az interneten is. Ekkor csodák csodájára megláttam, hogy Nővérkém is a gépnél ül, pedig ez nagyon ritka dolog, hogy mi összefussunk így. Mindjárt el is meséltem neki nagy gondomat, s kiderült, hogy Laura lánya épp most nyert iskolai meseíró versenyt. Így adott volt a dolog, s fél óra múlva meg is érkezett a mű.
Íme:

Varázsmanó

Egyszer láttam egy manót. Kicsi volt, vidám és varázspálcája volt.
Bármit el tudott tüntetni, fekete pontot, az olvasókönyvet, sőt az egész iskolát is.
Teljesítette a gyerekek kívánságát. Egy kisfiú füzetéből kitörölte a fekete pontokat, egy kislány kérésére az iskolát is eltüntette. A kislány örült neki, többet nem kell korán kelnie. De pár nap után nagyon unatkozott, sajnálta már az iskolát.
Mikor elkezdett szomorkodni felébredt és rájött csak álmodta a manót. Manó nincs, iskola van. Most először vidáman indult kora reggel iskolába.


Hanna másnap nagy izgalommal ment suliba, hogy mit szólnak majd a meséhez. És a siker nem maradt el. Emi néni 2x is felolvastatta vele, annyira tetszett neki, s egy hatalmas *5-el jutalmazta :-)))
Úgyhogy köszönjük még egyszer az unokatesói segítséget, legközelebb is szólunk ígérem, ha ilyen lesz ! :-)



Pár nap és Hilda 3 éves lesz, így ma már megkezdődött az ünneplés. Délután jött a Keripapa ( Gábor sógorom ) és Szilvi, amiről Hilda semmit nem tudott, mivel így szólt az előzetes kérésük. Így aztán volt is meglepetés, amikor beállítottak egy gyönyörű rózsaszín tortával: gyertyával, tűzijátékkal. Hilda csak nézett nagy szemekkel:

Ősz

Már javában benn vagyunk az októberi hónapban, s én még egy bejegyzést sem írtam. Így gyorsan pótolom is eme mulasztásomat.
Az hónap első hétvégéjét Móron töltöttük, akkor zajlottak ugyan is a Bornapok. Szombaton Sanyi egyik régi munkatársához voltunk hivatalosak, akikkel már nagyon rég nem találkoztunk. Jól éreztük magunkat nagyon. Aztán Apuval és a Tesómékkal benéztünk kicsit a programok helyszínére, ahol persze óriási volt a tömeg. A Szinetár-Bereczki koncertet hallgattuk meg, aminagyon jó volt, bár semmit nem lehetett látni belőlük. Kicsit körbenéztünk a vásárban is, de megállapítottunk, hogy ilyen drágán semmit nem akarunk megvenni :-)
Másnap Apu főzte az ebédet, s délután még kicsit elvittük a lányokat a hinták, játékok közé. Felültek egy kis vonatra, s nagy meglepetésünkre Hanna felkéredzkedett az ugráló asztalra, aminél ilyen gumis madzagok tartották. Jól megmondtam, mi?De biztos tudja mindenki, mire gondolok, csak nem tudom, hogy nevezik :-P

A mostani hétvége itthon,nyugiban telt. Mindig nem lehet csavarogni. Főleg ilyen hidegben nem..brrrr
Nem szeretem ezt a ködös, hideg időt. De gondolom más sem.

Suliból tovább érkeznek a jó jegyek. Verstanulás 5, magatartás-szorgalom 4. Én már ennek is nagyon örülök, hisz tavaly 3-nál sosem kapott jobbat.

Hilda aktívan oviba jár, nagyon szereti. Idáig egy falatot sem evett a tízóraiból. De múlt héten megtört a jég, s végre leült enni a gyerekek közé. Állandó játszótársa Laura, akit nagy büszkén mindenkinek be is mutat, hogy ő a barátnője :-)

Ma van 2 hónapja, hogy Sanyi balesetet szenvedett...
Szerencsére már jól van, majd a héten lesz felülvizsgálat.

Hát, nagyjából ennyi a beszámoló, most pedig rendbe teszem az ismét veszekedő lányaimat. Megőrjítenek :-P Napközben mindegyik a másikat hiányolja, ilyenkor meg nem férnek meg.

Hétköznapok

Hát, megállapíthatom, hogy valóban megéri jóban lenni a tanító nénivel. Az előző bejegyzésemben írt találkozás utáni napon Hanna egy magyar 5-el jött haza :-)Nagyon büszke rá, mindenkinek elújságolja!
Ma pedig újabb jó jeggyel jött haza, ugyanis a tegnap írt matek dolgozat 4-es lett. :-)

Közben továbbra is jár Hilda az oviba.Bár a héten már nyoma sem volt lelkesedésnek, ugyanis sírva hagytam ott hétfőn és kedden is. De tegnap végre, ha nem is vigyorogva, de zokszó nélkül ottmaradt. Amúgy hamar megnyugtatható, s nagyon ügyesen figyel a versekre, mesékre. Csak enni nem hajlandó. Lehet zavarja a sok gyerek, mert le sem ül velük az asztalhoz. Szívesen játszik a neki lányokkal, s a kedvenc program, ha sétálni mennek :-)

Én délelőttönként igyekszem hasznosan eltölteni a sok szabadidőmet.Ilyenkor takarítok, főzök, s gmail-en cseverészek Renivel, s a néha odatévedő nővérkémmel. Ezek is nagyon fontos dolgok:-P
Aztán délután jöhet a tanulás Hannával, s az esti vacsora-fürdés-fekvés hercehurcája. De nem panaszkodom. Az itthon léttel nincs semmi bajom,így a végéhez közeledve főleg nagyon szépnek látom. Sajnos 1 hónap és lejár a gyes,így még ez a minimális bevételem sem lesz. Remélem akad majd valami munka, amit szívesen is csinálnék, meg a családot is el tudom látni, ahogy kell.

Vicces reggel

Szombatra engem is elért a betegség, elég vacakul éreztem magam. Szinte egész nap feküdtem. Szerencsére a gyerekek nem kapták el, egyikük sem beteg.
Vasárnap Sanyi Ausztriába ment egy ismerősünkkel, alkalmanként megy majd vele fuvarba. Ez most nekünk nagyon jó így, minden plusz pénznek megvan a helye. Persze mikor máskor történjen valami az autóval, ha nem akkor, mikor csak magamban vagyok. A lányokkal szépen összekészülődtünk, hogy elmegyünk először misére, aztán pedig bevásárolni, mert megígértem, hogy sütök nekik valami finomat. Csak sajnos az autó nem akart kinyílni. A központi zár beakadt, s sehogy sem engedelmeskedett nekem. Röpke egy órás szenvedés után valahogy kinyitottam az anyós ülés felőli ajtót,de a zár ott sem nyílt ki. Ekkor biztos, ami biztos legalább egy ablakot lehúztam, hogy legyen valami bejutási lehetőség. Azt hiszem jól is tettem, mert miután becsuktam az ajtót, többet azt sem lehetett kinyitni. Sanyi este hazaért, de akkor már nem állt neki szétszedni. Ma reggel hozzáfogott volna, de mivel az ajtók továbbra sem nyíltak, lehetetlen volt még a szétszedés is. Szerencsére az ablakot le tudtuk húzni, s ezen bemásztunk, hogy Hildát el tudjuk vinni az oviba. Ott kimászni, majd újra be. Ennek vizuális elképzelését Rátok bízom :-)))
Aztán az egyik barátunk segítségével csavarhúzóval vissza lett húzva a beakadt zár, s most működik. Szerintem kb addig, míg újra egyedül kell elmennem valahova :-P Bár ez csak ideiglenes megoldás, majd a szerelőhöz fog kerülni a dolog.

Hilda ma már több mint 2 órát maradt az oviban, tízóraizott is, s megint nagyon jól érezte magát.
Én megápoltam az oly nagyon szeretett Emi nénivel a kapcsolatot, ugyanis ma összefutottunk a boltba. Jó szülő mintájára kedvesen elcseverésztünk, remélem ez eredményez ma legalább egy piros pontot :-)))
Senki nem mondhatja, hogy nem teszek meg mindent a gyerek fejlődése érdekében :-P

Ovi

Csütörtök reggel azzal kelt a mi kis majdnem 3 éves lánykánk, hogy Ő bizony oviba akar menni. Így felöltöztünk, s elvittük. Odaérve aztán váléasztott magának jelet, övélesz a napocska. S minden búcsúzás nélkül kézen fogta az Óvónéni kezét, s bement a csoportba. 1 órát hagytuk ott így elsőre. De bevallom nagyon elveszettek voltunk a mi kis törpikéink nélkül. Azért izgalommal vártuk, milyenek lesznek az első benyomások. Azt mesélték, nagyon csöndben volt, s el sem mozdult az Óvónéni mellől, de nem volt vele gond. Nagyon lelkesen fogadott minket, s hazajönni is alig akart. Már délután legszívesebben ment volna vissza.
Ma reggel ismét vidáman kelt, s közölte, hogy hívjam fel az ovit, hogy gyorsan reggelizik és már megy is :-)))
Szintén nem volt vele baj, s már beszélgetett is már.

Így visszagondolva nagyon gyorsan eltelt az idő, amit kicsit sajnálok is. De tudom, hogy ez így van rendjén. Biztos neki is jót tesz majd a gyerektársaság. Most egy hétig még biztos csak rövidke időket marad, aztán majd hosszabítunk rajta.

Az ovilátogatás után gyors bevásárlás volt a program, s bár évente szinte kétszere veszünk csak kaparós sorsjegyet, ma megtettük. S láss csodát. Nyertünk!!!Méghozzá 5000Ft-ot. Nem kell aggódni, nem leszünk függők, de nagyon örülünk a nyereménynek.


A héten volt a suliban szülői, amit Sanyinak hála, megúsztam.:-)
Én valahogy nem szeretem, elég unalmas szokott lenni.Most sem mondtak végülis semmi extrát, Sanyi is nehezen bírta már a végét. De nem baj, neki is jusson a jóból. :-P

Álom

Sanyinak érdekes álma volt az éjjel. A nemrég meghalt nagymamámmal álmodott. Azt mondta olyan volt, mint rég. Beszélgetett vele, s mondta neki,hogy üzeni Nekem, hogy az Anyukám és az Apukám és Ő is jól vannak, ne aggódjak Értük.

Reggel óta ez jár az eszembe. Érdekes dolgok ezek az álmok. Már korábban is volt rá példa, hogy egy nehéz időszakidején egy álom során Anyu megnyugtatott, hogy minden rendeződik, s valóban így is lett.

Ha most Rájuk gondolok, mosolygok, s hiszem, hogy jó helyen vannak!

Búcsúban

Hétvégén volt Dörben a búcsú, így a vasárnapi napot ott töltöttük. Délelőtt segédkeztünk kicsit a főzésben, aztán délután jöhetett a mulatozás.
Hát, nem volt valami sok sátor, de így is találtak a lányok magunknak vetetni való dolgokat. Persze szerintük mindent meg kéne ilyenkor venni, dehát ez már csak így van. Persze azért kaptak kis apróságokat, hogy a lelkük megnyugodjon. Aztán délután már szólt a zene is. Hilda már előre készült a táncolásra, kezdetben mégsem melegedett bele annyira, de este 10-kor mégúgy ropta, hogy mindenki őt nézte :-) Mi meg begyűjtöttük a bókokat.
Mi is táncoltunk nagyokat Sanyival, már azt sem tudom, mikor volt erre utoljára módunk.
Így nem igazán akaródzott korán hazamenni sem nekünk, sem a gyerekeknek. Bár nem szoktunk ilyet tenni, de mára szabadnapot adtunk Hannának a suliból. Tudom, tudom, nagyon helytelen dolog, mégis így cselekedtünk :-P
Így ma családi pihenőnap van, különösen, hogy mindenkinél kezd valami megfázás-féle jelentkezni. Próbáljuk kúrálni magunkat.

Költözés és suli

Hú, azt sem tudom, hol kezdjem! Tudom-tudom, megint nem írtam...Renitől kapom is napi szinten a fejmosást:-P

Szóval a távol maradásom legfőbb oka, hogy a múlt héten /és még azóta is folyamatosan/ költöztünk. A végső döntést Hanna és az unokatesó közti veszekedések miatt hoztuk meg. Hanna nagyon érzékeny, így különösen a szívére vesz mindnet, s látszott rajta, hogynem érzi ott jól magát. Sajnos hiába próbáltuk többször is megbeszélni, csak ideig-óráig tartott a béke. Nem akartuk, hogy az iskolai teljesítménye lássa ennek kárát. Szerencsére hamar találtunk egy nagyon szuper kis lakást, teljesen fel van újítva, tiszta fiatalos színekkel. Így aztán pakolás és hajrá. Hát, nem volt könnyű, Sanyi is sokat cipelt, pedig biztos nem tett neki jót. De nagyon jó itt.Tartottam tőle, hogy Hildának majd nem tetszik, s hiányolni fogja a mamáékkal lakást. De pont az ellenkezője van: hallani sem akar róla, hogy menjünk hozzájuk, csak maradjunk az új lakásunkban :-)))
Úgyhogy egy hete nagyjából csak pakolunk, mindig hozzuk az újabb és újabb dobozokat, a fene gondolta volna,hogy ennyi cuccunk van. De lassan minden a helyére kerül. Végre Hilda is külön ágyban alszik, bár hajnal felé szól, hogy menjek oda Hozzá, így onnantól ott folytatom az alvást.


Közben elkezdődött az új tanév is. Szerencsére már az évnyitónjó híreket kaptunk, ugyanis a nem ennyira kedvelt Emi néni helyett a nagy kedven Kati néni leszidén az osztályfőnök. Így Hanna sokkal lelkesebben indult első napa suliba, különösen, hogy innen 10 perc sétával oda is érünk, s ráadásul délután is jóval korábban jöhet haza. Ezt kihasználva minden nap lelkesen gyakorlunk, olvasunk, s barátkozunk a nyelvtani szabályokkal. Meg is van az eredménye, mert volt nap, hogy 5 piros pontot hozott magyarból. Látom rajta, hogy ez nagyon lelkesíti, s ösztönzőleg hat rá.

Hilda élvezi a napközbeni fennhatóságot, így minden játék az övé, nem kell osztoznia, ami nem is nagyon megy. Hihetetlen irigy kis nőszemély tud lenni. Délután aztán tudnak vitázni minden kis apróságon. Estére le is fárasztanak minket rendesen.

Közben Sanyinak is levették a gipszet, s a bordája is szépen gyógyul. De még kell pár hét pihenés.


Még biztos akartam mesélni mást is, de nem jut eszembe, így elégedjetek meg most ennyivel.

Jaa, néhány aranyköpés a lányoktól:

Első nap hazaérve kérdezem Hannától, mit evett ebédre.
Válasz: "Amit adtak Anya! "
:-P

Hilda pedig a nagy titoktartó:
"Anya! A Hannamondta, hogy ne mondjam el, hogy eszünk rágót, úgyhogy nem mondom el, jó?
:D

Iskolai előkészület

Szinte csak most kezdődött a nyári szünet, s már vége is van. Az időjárás is nagyon érezteti, hogy itt van az ősz. Szabályosan hideg van már, de talán ígykönnyebb a gyerkőcöknek elfogadni, hogy újra elfoglalhatják az iskolapadot. Hanna mégemészgeti az információt, pedig már nem sok ideje van rá.
Már megvannak a könyvek, amiket be is csomagoltam már. Belenézegettem, mi várható erre az évre, s a matek különösen ijesztő volt számomra. Hatalmas anyag vár rájuk, tele új dolgokkal. Kicsit tartok tőle, hogy boldogulunk majd vele, bár a metek elsőben is jól ment a lányzónak.
A többi szükséges eszközt is beszereztük, de számítok rá, hogy lesz még, amit kérni fognak.
A ruhatár átvizsgálása is megtörtént, na itt van még beszerezni való. A nadrágok többsége a bokájáig ér, de szerencsére vannak olyanok, amiket tavaly még eltettünk, mivel nagyok volta. Hát, belenőtt.

Közben Hilda is nagyon be van sózva azovi miatt, pedig ő még csak később mehet. De azért örülök, hogy lelkes. Úgyis elmegy a kedve, ha rájön, hogy tényleg otthagyom. Ettől már előre félek, mert Hannánál is utáltam, amikor sírva kellett otthagynom. De szereintem Hilda még jobban kötődik Hozzám, mint Hanna ilyen korban, nem véletlen tart még mindig a szopizás is. Szoktuk neki mondnai, hogy a nagy ovisok már nem ciciznek, de estére ő mindig kisbaba lesz. Meg amúgy is megmondta, hogy majd akkor cicizik, amikor a többi ovis alszik, így nem látják meg, meg azt sem, hogy én is ott vagyok :-)))
Van esze, nem?

Beszámoló

Nagyon régen nem írtam már, talán ilyen hosszú kihagyásom még sosem volt a blogban. De most igyekszem magyarázatot adni, s közben élménybeszámolót is tartani az eltelt hetekről.

A szülinapi ünneplések után vszonylag nyugis napok jöttek, hétvégén horgásztunk, aztán Sanyinak újra dolgozni kellett mennie. Amikor elindult még nem is sejtettük, milyen sokára látjuk újra, s addig mennyit izgulunk érte. Történt ugyanis, hogy Ausztriában az autópályán balesetet szenvedett. Hiába nem ő volt a hibás, mégis sajnos elég komoly sérüléseket szenvedett. Persze elhallgatta előlem, hogy baj van, csak apránként adagolta a dolgokat, miszerint borda-és sípcsonttörése van. Csak a hétvégén jöhetett haza, kapott egy jó kis gipszcsizmát. A lábát meglepően jól használja, de a bordatörés elég nagy fájdalmakkal jár. Bár hősisesen viseli, azért láttam rajta, hogy nem lehet könnyű.
Sajnos a sérülések teljes gyógyulásához minimum 2 hónapra van szükség, így addig biztos nem dolgozik. Ez egyfelől jó, mivel az utóbbi időben elég kevés időttölthettünk együtt, másrészt anyagilag ez nagy érvágás nekünk. De a lényeg, hogy nem lett nagyobb baj, a többi majd megoldódik valahogy. Remélem...

Így miután hirtelen sok szabadságunk lett, gyorsan felpakoltuk és elmentünk nyaralni a Velencei-tóhoz. Ilyen sem mostanában volt velük, jó pár éve pihentünk ilyen önfeledten utoljára. Nővérem anyósáéknak a jóvoltából egy egész ház a rendelkezésünkre állt. 5-ösben mentünk végülis: mi családilag és a sógornőm. Az időjárás az első napokban nem volt túl jó, de ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Közben volt Sanyi szülinapja is, amit grill-partyval ünnepeltünk. Ezen kívül voltunk termálfürdőben, s a meglehetősen hideg Velencei-tóban is megmártóztunk. Nagyon úri dolgunk volt, mivel az üdülési csekkeknek köszönhetően minden nap étteremben ettünk, tehát egy hétig szinte a konyhába sem kellett betennem a lábam. Egy napra Anyósék is lejöttek, de szerencsére hamar mentek is haza :-)))

Persze a kellemes napok hamar elrepültek, s vasárnap jöhettünk is haza, de nagyon jó volt. Együtt lenni is és pihenni is.

Azóta itthon már készülünk a sulira, már azt hiszem meg is van Hannának mindene, csak holnap kell még elhozni a tankönyveket.
Azt nem mondanám, hogy ugrál örömében, hogy itt a szeptember, de az osztálytársaknak biztos örülni fog ennyi idő után.

Szülinapok sorban

A szerda reggelem nagyon jól indult. Alig kinyitottam a szemem a lányok már köszöntöttek is, nagyon aranyosak voltak. Sanyi csak délelőtt ért haza, sajnos betegen. Ő is elkapta ezt a vírust, amit korábban a lányok. Így a házassági évfordulónkra behűtött pezsgő a hűtőben maradt. De azért így is sok-sok üzenetet, telefont kaptam megint, ami nagyon jólesett, így könnyebb elfogadni, hogy már 31 éves lettem :-P

Az igazi ünneplés másnap volt, amikor is Hanna lánykánk 8 éves lett. Reggel ő is ágyban kapta a köszöntést egy szál virággal. Az ajándékot már 2 nappal előbb megkapta, teljesült a nagy álma, most már neki is van telefonja. Ráadásul ez egyben walkman is, így sok zenét lehet feltölteni rá. Azóta egész nap zenét hallgat, nagyon élvezi. Kapott rá köszöntő sms-t és hívást is :-)

Persze volt szülinapi torta is ebéd után, finom csokis, tűzijátékkal, ahogy azt kell. Meg ajándékok: tolltartó, cipő, úgyhogy nem panaszkodhat a kisasszony.
A "betegségnek hála" Sanyi is itthon volt velünk, ez plusz ajándék volt nekünk ünnepelteknek.

Kezdődnek az ünnepek...

Nem kell megijedni, nem tévedtem el, hogy már a karácsonyra készülnék, de nálunk július végével elindul az ünnepség-sorozat.
Ennek első állomása a névnapom, július 30. Ilyenkor Sanyi kivételével mindenki megköszönt. Ő ugyanis évről évre másnap ajándékoz, mert már a kezdet kezdetén rosszul rögzült benne. Idén ezt megelőzve egy héttel ezelőtt szóba is került, s nagy boldogan közölte, hogy idén figyelni fog, mert már tudja, hogy augusztus 1-én kell köszöntenie :D Elkeseredett, amikor közöltem vele, hogy ez a dátum sem az igazi.
Meg sem lepődtem, amikor péntek reggel nem mondott semmit :-)
Apu mint mindig idén is korán reggel hívott már. Látnotok kellett volna az én életem párjának az arcát:-)))
De nem sértődöm ám meg ezen, főleg miután felbukkant a meglepivel...Kaptam tőle egy nagyon szép gyűrűt :-)))
A nap jól telt, érkeztek az emailek, telefonhívások a kis családomtól, s itthon kaptam virágot is.
Különösebb ünneplés nem volt, hiszen jövő héten jönnek a további jeles napok: szülinapom, házassági évfordulónk, Hanna szülinapja, majd kicsivel utána Sanyié is.

Fuvarozás

A vasárnapi pihizős nap után hétfőn korán indult a nap. Ugyanis én is dolgozni mentem Sanyival. Reggel 6-kor indultunk elvinni a hétvégén behozott árut. Indulás előttkb 10 percig tipródtam, hogyitthagyhatom-e a lányokat :-P. Megtettem...
Először Százhalombattára mentünk, ott lerakodtunk, majd Győrben volt még elintézni való a szervízben, utána gumiabroncsot javítattunk, szóval akadt elintézni való bőven. Délután 1 óra múlt, amikor hazaértünk. Útközben jókat beszélgettünk, hülyéskedtünk. Nagyon jó volt kicsit kettesben lenni, bár hosszabb távon nem bírnám ezt az ülést, az biztos.
Persze, hogy is gondolhattam, hogy eközben minden simán ment itthon. Azzal fogadtak, hogy reggel óta hány, hasmenése van, akárcsak az unokatesójának. Persze, kiéreztem Anyósom rosszallásást, hogy így leléptem, ráadásul jött ez a betegség is, amit persze nekem tudnom kellett volna előre.
De nem nagyon vettem ám föl a dolgot, mert nem hagytam felügyelet nélkül, s én sem csinálhattam volna semmi mást a gyógyulása érdekében. Délután aztán ápolgattam Hannát, estére már egész jól is volt.
Sanyi ismét útra kelt az esti órákban, sosem találjátok ki, hova ment....naná, hogy Németországba :-)

Falunap

A hetünk nem volt különösebben jó. Egyrészt küszködtünk ezzel a borzalmas meleggel. A gyerekek is nehezen találták föl magukat, semmi nem volt jó nekik. De én magam is így voltam ezzel. Másrészt Sanyi társaságát is nélkülöznünk kellett, mivel elég kemény hete lett neki is. Csütörtök este jött haza, de péntek hajnalban jött a telefon, hogy a kollégája alatt megállt az autó Ausztriában, persze áruval megrakva, amit tovább kellett vinni Németországba. Így Sanyinak újra ki kellett mennie, ráadásul hazafelé húzhatta is a másik furgont. Szombat délutánra sikerült csak hazakeverednie meglehetősen fáradtan.



Közben a szombati nap volt itt a falunap. Délelőtt elmentem a lányokkal kézműveskedni a Faluházba. Lehetett csinálni hűtőmágnest különböző gipszformák kifestésével, meg ceruzatartókat. Hilda nagyon ügyesen festegetett, s ráadásul teljesen egyedül. Meg is lepődtem, milyen kis önálló volt.
Délután mindenféle énekes-és táncos csoportok léptek föl. Estemegbál volt. De addigra sajnos elkezdettesni az eső, meg hideg is lett, ráaádsul Sanyi is nagyon fáradt volt, így 10-kor már hazajöttünk. De azért így is jó volt kimozdulni kicsit.
Ma pihenős napunk volt, délután családilag végig-aludtuk a Forma1-et :-)))

Hétvégi beszámoló

Pénteken Sanyi szerencsésen hazaért az első útjáról. A Főnök is nagyon meg volt elégedve vele. Lányok természetesen nagy örömmel fogadták :-)
Szombaton Pusztavámra mentünk a nővéremékhez, ugyanis náluk tartottuk a táborunk utó-találkozóját. Persze nem volt ottmindenki, csak a szervező-brigád, így is voltunk közel 40-en. Beleptük az egész udvart. Sógorom hatalmas adag tésztából gyártotta egymás után a jobbnál jobb pizzákat. Simán csinálhatnák nagyüzemben is, olyan jól sikerültek. A sok evés után zene is volt, így az udvaron letáncolhatta magáról mindenkia sok megevett kalóriát. Azért a szomszédokat nem irigyltem, mert este11-kor még javában zajongtunk :D
Aztán megpróbáltunk valamennyit aludni is náluk, de ez kezdetben a meleg, később avihar miatt egyszerűen lehetetlen volt. Úgy látszik mindig álmoak maradunk, hol víz zúdula szobába, hol meg meleg van :-P

Másnap reggelre végre megérkezett a hűvösebb idő, szinte élvezetes volt fázni, a hazafelé út is sokkal kellemesebb volt így.

A hétfői nap kicsit rábeszéltem magam a kertészkedésre, mert eléggé ráfért már( ezzelAnyósom biztos egyet ért :D ), aztán kitakarítottuk a furgont, hogy csillogjon-villogjon. Ma délben már útra is kelt vele Sanyi Németországtúlsó felére. Hát, nem mondom, hogy annyira happy lennék, dehát én választottam neki :-)))

Hőség

Ideértem a géphez a hőség ellenére is, pedig mostanában ritkán szánom rá magam. Elviselhetetlen a meleg itt az emeleten ilyenkor este, így többnyire az udvaron vagyunk, ameddig csak bírjuk a szűnyogoktól.
Én a meleget alapból sem kedvelem, de ezt a napokóta tartó kánikulát egyenesen utálom már. A gyerekek is sokkal nyűgösebbek, na meg én is...

Közben vannak fejlemények nálunk munka-ügyben ismét. Szombatontaláltam a Sanyinak egy álláshirdetést, ahol fuvarozó cég keres sofőrt. Igen, aza jól beváltállás, amivel korábban sajnos már megjártuk. De gondoltam egy próbátmegér, így sanyi beszélt is a főnökkel, s másnap találkoztakis. Úgy tűnik jó benyomást keltett, mert másnap már hívta is a pozitív válasszal. Így kis tanakodás után, úgy döntöttünk adunk még egy esélyt ennek a munkának. Egyrészt, mert Sanyi szívesen csinálja, másrészt talán a dereka is jobban bírja ezt, s nem elhanyagolható szempont a magasabb fizetés sem. Ami szimpatikus ennél a fickónál, hogy nem ígér hatalmas összegeket, inkább heti 3-4 napnyi fuvart garantál, de persze lehet vállalni többet, ha valaki akar, mégsem várja el, hogy megszakadjon nála a dolgozó.
Remélem ezmár egy hosszas, sikeres együttműködés lesz.

Így tegnap este ismét összepakoltunk neki, s elindult Németország felé.
Nem mondom, hogy nem bántam, amikor megint egymagamra maradtam a gyerekekkel, de már megkaptam Tóle, hogy most nem szólhatok, mert én szereztem az állást :-)))

Közben tegnap a Sógornőm is hazajött 2 napra, így ma elvittük strandolni a gyerekeket egész napra. Hát, nem mondom, így víz mellett elviselhetőbb volt ez az időjárás, de mostanra már nyoma sincs a friss érzésnek, olyan meleg van itt!

Pakolás és strandolás

A hazaérkezés utáni kipakolásnak valahogy nagyon nehezen álltam neki, de a táskából való ruhakeresés sem volt túl nagy élmény, így azért hétvégére mindnen cuccunk visszakerült a megfelelő helyére.
Pénteken délután strandoltunk "csak csajok": lányaim, anyósom, sógornőm, keresztlányom, a fiúk meg természetesen itthon maradtak meccset nézni :-)) De mi így is nagyon jól elvoltunk. Vittünk magunkkal egy nagy doboz palcsintát, üdítőt, kekszet, kész piknik lett belőle. A csajok ki sem akartak szállni persze a vízből, csak az evés idejére.
Este aztán bográcsoztunk, bár elég nehezen sikerült a rengeteg szúnyog miatt. Amolyan búcsúestet tartottunk, mert a Sógornőm másnap költözött el Visegrádra. Magánéleti okokból döntött így, remélem bevállnak a reményei, de mindnekinek nagyon hiányzik. Különösen a Hilda rajong érte, aki azóta is naponta többször keresi és emlegeti.

Amúgy a nyári szüneti napok gyorsan telnek,a gyerkőcöknek van idejük játszani bőven, szerencsére az idő is nagyon jó, néha túlságosan is :-)
Az esték pedig természetesen a meccsekkel telnek. Mondjuk engem nem zavar, néha még nézem is, és én szoktam beírni a Vb-táblázatunkba azeredményeket is, úgyhogy igazán rendes kis feleség vagyok, nem? :-)))

Hazaértünk

Hazaértünk...
Bár a tábor már 2 napja véget ért, mi csak ma jöttünk haza. Kicsit nyaraltunk még Apunál a lányokkal. Valahogy nem akaródzott visszatérni a megszokott életbe :-)

Most kéne valami rövid összefoglalót írnom az elmúlt napokról, de ez nem egyszerű ám!
De azért megpróbálom napokra bontani:
Csütörtökön reggel indultunk hatalmas megpakolt utazótáskákkal, s kb 10-reértünk oda. Addigra már álltak a sátrak, s készülőben volt a paprikás krumpli. Hilda persze el sem mozdult a lábunk mellől, dehát ez érthető, hiszen közel 80-an voltunk, számára mind idegenek. Aznap főleg kipakolással, ismerkedéssel telt. Mi sátorban aludtunk a lányokkal, s szerencsére az éjszakák sem voltak hidegek, nagyon élvezték ők is. Bogarak, pókok is lekerültek minket, ezektől írtózom :-) Bár Sanyi biztos eltávolította volna őket!
Pénteken rövid kirándulás volt a program, bár mi autóval utaztunk, nem akartam Hildát cipelni.
Ott beszélgetések, mise, számháború volt a program. Nagy sikert aratott az ebéd is, az ottani Karitász csoport hölgytagjai sütöttek nekünk közel 500 palacsintát.
Szombaton rendőrök érkeztek Hozzánk. Sanyi huga és a barátja, akik civilként igyekeztek elvegyülni köztünk. Pedig fontos feladattal érkeztek, mivel 2 rab megszökött a fehérvári börtönből, s így ők biztosították a gyerekek nyugalmát. Ez a hír meglehetősen felkavarta a gyereksereget, s a fantáziájukat is eindította. Az esti tábortűz alatt aztán akcióra is sor került, s bátor rendőreink kisebb hüzdelem után megbilincselték az egyiküket. Csak ezután fedtük fel, hogy mindez csupán egy kicsit gonosz tréfa volt a gyerekeknek, akik állandóan az éjszakai bátorságpróbáért szekállnak minket. Most megkapták... Lehet most többen szörnyűlködtök ezen, de a gyerekek, nagyon jól levették az egészet, s utólag sokan be is ismerték, hogy valóban nem voltak olyan merészek, mint képzelték magukról. Azért kíváncsi lennék, hogyan adják ezt elő otthon :-P
Vasárnap nagyon szuper koncertet adott a Forró Cappuccino nevű együttes, ők angol és afrikai dicsőítő zenéket énekelnek, s mindezt tánc is kíséri.
Hétfőn játékos, beszélgetős napunk volt, meglehetősen meleg idővel.
Kedden pedig délelőtt akadályversenyen vehettek részt a gyerkőcök, aztán pakolás, s este táborzárás.

Állandó esti program volt a gyerekek terelgetése, siettetése a fürdőben, mert a meleg víz mindig hamarabb elfogyott, mint kellett volna. Aztán ezt követte a kullacsászás, ebből is akadt bőven.
Na, meg persze szúnyogben sem szenvedtünk hiányt! :-)

Összességében nagyon élménydús, de fárasztó hetünk volt. Agyilag teljesen sikerült kikapcsolódni, s ez már nagyon ránk fért.
Ezek után elég nehéz volt visszatérni a civilizációba, dehát muszáj volt...

Helyzetjelentés

Reni barátnőm szerint elhanyagolom mostanában a blogom, így most külön az Ő kedvéért jelentkezem még a táborozás előtt!!! :-)))

Szombat reggel megvolt Hannáék évzárója, s kiosztották a bizit is. Bevallom én rosszabbra számítottam főleg a tanár néni miatt, így kellemes meglepetést okozott a dolog. Most nincs kedvem, sem időm bemásolni az egészet, de többnyire minden tantárgynál felsorolták,hogy még sok bíztatást igényel, de sokat fejlődött. Talán a következő tanévben jobban belerázódik már a sulis követelményekbe.

Hétfőn Móron voltunk a temetésen. Az idő nem volt túl kegyes Hozzánk, végig szakadt az eső. De azt hiszem szépen elbúcsúztattuka Mamát. Nagyon büszkék voltunk a lányokra, csendben és nyugodtan bírták a szertartást.

Tegnap óta már készülünka pakolással a táborra. Mostanra hatalmas táskákban vannak a ruhák, amik Sanyi szerint még 10 embernek is elegek lennének :D Lehet tényleg nem vesszük fel a felét sem, de sosem lehet tudni, milyen időnk lesz.

Jaj, nem is meséltem még, hogy Anyósom nem nagyon akarja megemészetni a táborozásunkat. Már 2 napja azzal nyaggat, hogy biztos elmegyünk-e akkor is, ha esik. Ma este meg a pakolás közben megjegyezte, hogy legalább legyen elég ruha, ha már mégis részt veszünk...
Mondjuk Bennem egy percig sem merült fel, hogy itthon maradnánk, de ezt inkább nem osztottam meg Vele :-)))

Kedves Olvasóim!
Most akkor kicsit elköszönök, mivel jövő keddig nem leszek netközelben.
Szurkoljatok, hogy jó időnk legyen!!!

Szép hetet Mindenkinek!

Emlékezés

"Az élet vereséget szenved a haláltól, de az emlékezés megnyeri csatáját a semmi ellen."

Ma találtam ezt az idézetet, s nagyon passzol most a lelkiállapotomhoz.
Én is csatát akarok nyerni az emlékeimmel a fájdalom felett. De ehhez biztos idő kell, sok idő...

A napok csöndesen telnek. Sok régi emlék jut eszembe, ami mosolyra fakaszt. Amúgy meg napközben többnyire a jövőhéten induló táborunkat alakítgatjuk a számítógép előtt ülve( az Anyósom már tuti ki van akadva, de nem mondja :-))) ). De most jót is tesz az elfoglaltság, addig sincs időm a bánatomon gondolkodni.

Hétfőn lesz a temetés, egyenlőre arra készülök lelkileg, s fizikailag is, hogy mindnekinek legyen megfelelő ruhája, eljussunk a fodrászhoz stb...
A táborra való csomagolás majd csak utána kerül sorra. Tudom, kapkodni fogok majd, de talán semmi fontos nem marad itthon.

Isten Veled!

Sajnos ma reggel nagyon szomorú hírt kaptam: meghalt a Nagymamánk, az Édesapám anyukája. 87 éves volt, s már pár éve sajnos ágyhoz volt kötve, a látása is nagyon megromlott. Talán ezért, talán a sok hiányzó családtagja miatt, de már nagyon vágyott elmenni közülünk. Tegnap este megtehette...

Bár az utóbbi időben elég ritkán láthattam, ami miatt most lelkiismeret-furadalásom is van, mégis tudtam, hogy ő még egyedüli élő nagyszülőmként köztünk van. De tudom, hogy neki már így a jó, s megpróbálok erre gondolni.

Gyerekkoromban nem volt igazán közeli a kapcsolatunk, többnyire csak ünnepekkor találkoztunk. Aztán Anyu betegsége kapcsán köztük is nagyon szoros Anyós-Meny kapcsolat alakult ki, ami korábban sosem volt felhőtlen :-)

Anyu halála után én kerültem Hozzá nagyon közel, én lettem, akit óvhatott, segíthetett. Amikor érettségire, felvételire készültem minden nap ő főzött nekem. Reggel csörgött a telefon, elmondta, mi lesz a menü, én pedig kibicikliztem Hozzá. Jókat beszélgettünk ilyenkor. Mindig vidám volt, s saját magán is tudott nevetni!

Aztán sajnos a betegsége ágyhoz kötötte, s így töltötte az utolsó éveit, érthetően kicsit megkeseredve.

Tegnap este végleg feladta a küzdelmet, s elment a többiek után...

Nyugodj békében!!! Sosem felejtünk el!

Vasárnap

Erre a napra valami családi strandolást terveztünk. De hajnalban rosszul lett a Sanyi nagymamája, s bevitte a mentő a kórházba. Így a délelőtti program a kórházban szükséges dolgok összeszedésével, s bevitelével telt.
Délutánra kiderült, hogy szerencsére nincs olyan nagy baj, csak ez a meleg meg a kevés ivás okozta a bajt. Így az amúgy is türelmetlen lányainkat elvittük Győrbe a fürdőbe pancsolni egyet. Naná, hogy nagyon tetszett nekik, ki sem szálltak a vízből 2 órán keresztül. Sanyi persze rendületlenül csúszdázott, s engem szekállt, hogy szedjem össze a bátorságom, s csússzak le én is. Végülis megtettem, bár csak a kisebbiken, s nem is volt olyan rossz! Büszke voltam ám magamra! :-)))
Hazafelé hamburgereztünk egyet, s aztán alvás!

Heti beszámoló

A hozzászólásokat olvasva megnyugodtam, hogy vannak még ilyen "bátor" emberkék, mint én! :-)))

Megint hétvége van, s egy elég mozgalmas héten vagyunk túl. Minden napra jutott valami intézni való. Ráadásul ez a meleg nagyon tikkasztó. Én amúgy sem szeretem a meleget, hát ezt a kánikulát meg aztán végképp nem. Tudom, tudom nekem semmi nem jó...

Akkkor íme egy rövid összefoglaló a heti eseményekről:

Hétfőn Sanyi ledolgozta az utolsó munkanapját Győrben, így kedden már ment is orvosi vizsgálatokra az átvételhez. Szerencsére mindnehol megfelelt, bár a bürokrácia azért meghosszabbította a dolgok elrendezését. Természetesen minden papírral más-más helyre kellett futkosni, de azért egy délelőtt alatt megoldottuk.
Szerdán Hannának keresgéltünk szandált, mert természetesen ami tetszett, abból csak a 4. boltban volt a méretére való. De mindenképpen kellett, mert csütörtökön volt az osztálykirándulás. Győrbe mentek, volt nekik mindenféle program: Dinó-kiállítás, játszóterezés, séta a városban, s a legnagyobb élmény az ugripark. Nagyon lelkesen, de fáradtan jött haza. Közben aznap Sanyi is megkezdte a munkát az új helyen. Eddig tetszik neki, szimpatikusak a kollégák is.
Pénteken délután Győrbe kellett mennünk, Sanyi keresztanyját műtötték, így meglátogattuk.
Innen hazaérve a potom 40 fokban nekiálltam sütni, mert Sanyi szombat reggel ment a régi melóhelyre elköszönni a csapattól, s külön üzentek, hogy legyen valami fini süti. Így gyorsan összedobtam egy Főispánné-t, de közben jó párszor leizzadtam. De a lényeg, hogy ma mind egy szemig elfogyott, s jól sikerült ez is. Bár nem győztek könyörögni neki, hogy mégse hagyja ott őket :-)
A mai nap további programja az autószerelés volt. Szerencsére semmi baja az autónknak, csak már időszerű volt az olaj-és vezérműszíjcsre. Na, az utóbbival meggyűlt a bajunk, de megoldottunk. Én voltam Sanyi segédje, így mind a ketten nyakig olajosak lettünk estére! De a lényeg, hogy kész!

Hát röviden ennyi, most megyek is zuhanyozni, mert itt nagyon meleg van!!!

Kirándulás

Hétvégére eljött a várva várt napos idő, így ki is használtuk ezt. Szombaton családilag kirándulni mentünk. Jött mindenki: anyósék, s a sógornőm is. Így 2 autóval mentünk Sopronba, szendvicsekkel jól felpakolva. Délelőtt egy kicsit kirándultunka soponi hegyekben, megnéztük a hegytetőn, ahol az Após a katona-idejét töltötte. Persze ma már csak szétrombolt, kifosztott épületeket találtunk.
Utána pedig elmentünk bobozni a gyerekek nagy örömére. Naná, hogy mindegyikük nagyon élvezte, még Hilda is bátran ment minden alkalommal a Keresztanyjával. Én is rászántam magam egy lecsúszásra, bár nem valami könnyen. Tavaly nyáron már voltunk ott, s akkor Sanyival együtt mentünk, s sikeresen kidőltünk az egyik kanyarban, mert én állítólag nem arra dőltem, amerre kellett volna! :-)) /Ki tudta, hogy azt is kell??? :-P / Mostennél azért jobban sikerült, de nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc időtöltésem. Én valahogy nem vagyok elég bátor az ilyen dolgokhoz. De a gyerekek örömét annál jobb volt nézni. Hazafelé mindegyikük bóbiskolt az autóban, de ma tuti élménybeszámolót tartottak a suliban.

Háztervezés

Megint kimaradt egy hét az utolsó bejegyzésem óta, pedig minden nap elhatározom, hogy írok.
De valahogy sosem jön össze.
Mióta itt a jó idő napközben szinte mindig az udvaron, vagy a kertben vagyunk. Hildát be sem lehet csalogatni. Az ilyen esős napokon nagyon nehezen viseli, hogy nem mehet ki.Ma is szinte mindenen sírva fakadt, este meg nehezen alszik el, mert nem tudta kellően kifutkosni magát.
Mondjuk ebből az esőből már nekem is nagyon elegem van. Akertünk már egy iszaptengerhez hasonlít. Bár a növények egyenlőre még bírják, de ki tudja meddig...

A hetünk egész gyorsan eltelt. Hanna csupa jó jegyet hozott magyarból írásra, olvasásra és az abc-elmondásra is. Nem, nem tévesztettem el, tényleg jegyet kapnak, pedig állítólag elsőben nincs osztályzás...Mindegy, már csak 2 hét és 2 nap és kitör a szünet. Továbbra sem tudom, mi legyen Hanna osztályból való átíratásával, vagy át nem íratásával. Minedegyik mellett szólnak érvek, s így nehéz a döntés.

Közben Sanyival nekiálltunk terveket szövögetni a házunkat illetően. Már lemértünk minden helyiséget, kiszámítottuk, hova mennyi anyag kell. S a berendezésben is sikerül lassan egyezségre jutnunk :-)
Igaz a munka még nem kezdődött el, s csak apránként tudjuk csinálni, ahogy a pénz, s az időnk engedi, de már ez a tervezgetés is nagyon jó. Lesem a dolgokat az interneten, hol mi olcsóbb. Mondjuk azt megállapítottam, hogy minden nagyon drága, a mesterek meg egyenesen pofátlanok, annyi pénzt mernek kérni. De igyekszünk a legtöbb dolgot magunk megcsinálni, azzal rengeteget spórolunk majd.

Többszörös ünnep

Ma több szempontból si ünnepnap van nekünk.
Először is ma ünnepeltük Hanna névnapját :-) Kapott eg kopogós cipőt, meg egy nagy adag fagyit délután!!!
Másodszor ma van a polgári esküvőnk 7. évfordulója. Mondjuk ezt nem nagyon tartjuk, mert az "igazi" házasságkötésünket szoktuk csak megtartani, ami már 2 évvel korábban megvolt.
Értékrend szerint nem ez áll az utolsó helyen, a mai napot illetően, de most így alakult a sorrend: ma lenne az Édesapám 60 éves, de sajnos már 29 éve meghalt. De mindig gondolok Rá ezen a napon ( is ), bár igazán emlékeim nincsenek Róla sajnos...


A hosszú hétvége nagyon jól telt. Végre Sanyival is együtt lehettünk egy egész hétvégét. Sokat dolgoztunk a kertünkben, kapálás, permetezés, palántázás, volt minden. De szívesen csináljuk, s az eredménye is nagyon szép. Ezt még az Anyósom is elismerte!!! :-)))

Hannának igazán hosszú hétvégéje volt, mert már pénteken sem vbolt suliban. Reggel nagyon fulladozva köhögött, így jobbnak láttam itthon tartani. Nem tiltakozott Ő sem :D

Hildának jönnek a hátsó fogai, s mindezt nagy hangon újságolja is mindenkinek a következő szöveggel:
" Nekem meg hátul megy a fogam! "
Gondolja, ha jön, akkor akár mehet is, nem? :-)))

Esőmentes nap

Csilla!
Igazad van, megfizethetetlen wellnes-élményben volt részünk. Meghagytam Neked az elmesélés lehetőségét! :-)))

Ma végre kicsit újra sütött a nap az elmúlt napok borzalmas időjárása után. Hilda nagy örömmel fogadta, hogy kimehet az udvarra, s a hideg ellenére motorozott is gyorsan egyet. Már nagyon nehezen viselte, hogy benn kell lenni egész nap, s nem is fáradt el úgy, mint máskor szokott, így az éjszakák is elég fárasztóak voltak.
Ma már bízva a jobb időben megvettük a palántákat: paradicsomot, paprikát, padlizsánt, dinnyét. Holnap szeretnénk is elültetni őket, remélem nem töri majd le a szél.
De előtte még helyre kell hozni a vihar okozta károkat, meg eltávolítani a gazt, ami persze nől, ha kell, ha nem :-)

Családi napok

Tudom, tudom, már rég írtam, de hétközben semmi különösebb nem történt.
A hétvégénk annál mozgalmasabb volt.
Szombaton már korán reggel keltünk, összepakoltunk, s irány Mór. Itt találkoztunk Apuval, aki Hanna közelgő névnapja alkalmából ruhát akart neki venni. Hanna persze nagy örömmel vette, hogy próbálgathat és válogathat a szebbnél szebb dolgok közt. Végül 2 miniruha lett a vásárlás eredménye, az egyik egy kis élénk rózsaszín hétköznapibb, a másik pedig egy nagyon elegáns lilás szűk ruhácska. Persze Hilda sem maradhatott ki az ajándékozásból, ő pedig egy narancs színű nyári ruhát választott magának.
A boltozás után étterembe mentünk ebédelni, ahol nagyon jól éreztük magunkat, finom volt az étel is. Rövid kis pihi után mentünk tovább a tesómékhoz, persze nem kel mondanom, a csajok mennyire be voltak sózva már. Délután mi tábormegbeszélést tartottunk, addig a nagy gyereksereg játszott, illetve szétrobbantották a szobát :-)
Az este további nyüzsgéssel telt, nem kell mondanom mekkora hangzavar és futkározás volt, de nagyon jó volt látni a sok vidám gyereket. Egyedül a Hilda viselte nehezebben a tömeget, nem nagyon akart barátkozni az unokatesókkal, csak Laurával. Kicsit nehezen akarta elfogadni, hogy aludni sem jövünk haza, többször is elmondta, hogy ő hazajön :-)
A ma reggeli ébresztő kicsit koraira sikerült, így szerintem mindegyikünk ásítozik egész nap. De így legalább még maradt idő játszani és reggelizni egy nagyot, s utána indultunk is haza.
Az idő nagyon vacak, ez a hatalmas szél miatt elég nehezen lehetett autózni, de azért szerencsésen hazaértünk. A lányok persze itthon élménybeszámolót tartottak a nagyszülőknek. Délután aludtunk is egyet Hildával :-)

Élményekkel teli, bár nagyon gyorsan véget érő volt ez a 2 nap.
Csilla! Köszönük a vendéglátást, s biztos megyünk újra hamarosan!!!

Új útunk van!

Megint eltelt egy hétvége, nagyon gyorsan szaladnak a hetek.
Hétvégén autózgattunk kicsit, muszáj volt próbálgatni. Már vezettem én is!!!
Bár többet jöttünk vele az utcán belül, mint máshol, mert a nagy útmunkálatok közben mindig útban voltak az autók.
De mára elkészült a fantasztikus sztráda itt nekünk. Nagyon jó lett, bár még nem nagyon lehet használni. De én azért átmentem rajta a Dédiékhez, mert lusta voltam kerülni az egész utcát, így kicsit megolvadt a papucsom, dehát ennyi belefér :-)))

Na, annyi mindent terveztem írni, de a lányok már nyüzsögnek itt, jön az esti fürdés és egyebek, úgyhogy majd folyt!

Megvaaaan!!!!!!!!

Számomra még elég hihetelen, de közel másfél év után újra van AUTÓNK!
Egy nagyon szép lila Opel Vectra, korban már jelentősen kamaszodik, de nekünk most tökéletes: kényelmes, elég nagy is, pont megfelel családi autónak. Igaz mindezért anyagilag kipakoltuk minden zsebünket, de megérte. Már csak benzin kell majd bele :-P
Kicsit vezettem is már, de aztán visszaadtam az irányítást Sanyi kezébe, aki ezen nagyon megkönnyebbült :-)))

Úgyhogy nagy a boldogság, a lányok egész délután benne ültek itt az udvaron, mi meg természetesen gyönyörűen lemostuk, kitakarítottuk.

Közben civilizálódunk is, ugyanis ma megkezdték kis utcácskánk aszfaltozását. Minden ház elé új árkot csinálnak, rendes vízelvezetéssel. Egyenlőre még a munkagépektől hangos az utca, de biztos szép lesz, ha elkészül.
Azért siethettek volna, hogy kész legyenek mire hazaér az új autónk! :-)))

Anyák napi ünnepség és biciklizés

Tegnap délután volt az iskolásoknak az anyák napi ünnepség. Itt az a divat, hogy az egész sulinak közösen tartják a Művelődési Házban. Az elsősök teljes létszámban vesznek részt, a többi osztályokból pedig 3-3 gyerkőc. Végülis ez nem rossz, bár szerintem bensőségesebb lenne, ha minden osztály maga tartana.
Bevallom őszintén számomra nagy csalódás volt a műsor. Az alsós gyerekek kezdték, de a többség nagy meglepetésére semmi anyák napi vers, vagy dal nem hangzott el. Hallhattuk a Csip, csip csókát, a Tente baba tentét, s ehhez hasonló mondókákat. Csak azon gondolkoztam végig, mi köze ennek az anyák napjához, s miért nem lehetett nekik komolyabb verseket adni, hiszen már az oviban is hosszú verseket tanultak.
Hannának volt egy pár soros kis mondókája, amit nagyon ügyesen elmondott. Úgyhogy azért ez javított az egészen!
Utána következtek a felsősök, ez már kicsit jobban sikerült összeállítás volt, így legalább biztosak lehettünk benne, hogy nem tévedtünk el, ez valóban az anyák napi műsor :-)))
Gonosz vagyok, mi?

Ma dokinál voltunk Hannával. Már egy ideje fájlalja a hasát. Nem állandóan fáj neki, de szinte minden nap mondja, hogy kicsit rossz. Így elvittük. A doktornő nem talált semmi problémára utaló jelet, de azért csináltatott neki vizelet-vizsgálatot, ami majd csütörtökre lesz kész. Egyenlőre Normaflore-t kap, reméljük segít neki. Azt mondta a gyerekorvos, hogy akár iskolai fáradtság, vagy feszültség is okozhatja. Korábban mi is gyanakodtunk erre is, de nem tudom, ez állhat-e a háttérben. Bízom benne, hogy elmúlik neki.
A másik nagy esemény, hogy egy délután alatt megtanult biciklizni!!!
Az orvostól hazafelé jöet elhoztuk neki a biciklijét, amit az egyik ismerősünk hozott Ausztriából. Bár használt, de nagyon jó állapotban van, pont neki való méret. Tavaly nyáron már elkezdte biciklis próbálkozásait, de egy kiadós esést követően úgy döntött, ő aztán nem tanul meg biciklizni! De ma anniyra megtetszett neki az új járgány, hogy le sem szállt róla órákig. S meg is lett az eredmény, teljsesen egyedül megy vele!!!
Próbáltuk Sanyival figyelmeztetni, hogy csak fokozatosan csinálja, mert a lábai nagyon el fognak fáradni, de csak nem akaródzott neki leszállni róla, s estére annyira elfáradt, hogy már sírt is kínjában.
Kiváncsi leszek a holnap reggelre, mert szerintem lesz izomláza rendesen...

Ünneplős hétvége

A hétvége családi programokkal telt.
Már pénteken kezdtük Sanyival: családilag kapáltunk, meg öntöztünk :-)))
Aztán szombaton délelőtt a sógorom hozott vaddisznóhúst, s azt főztük meg bográcsban. Nagyon jól sikerült, idén most főztünk kinn először, de szándékunkban áll mostantól rendszeresen, mert mindig jó hangulat is lesz tőle.
Délután elmentünk Mórra a temetőbe, így vihettem Anyunak orgonát. Kicsit Apunál is voltunk, de aztán jöttünk is vissza, mert így is este lett mire hazaértünk. De a lányok jól bírták a hosszú utat.

Vasárnap volt Sanyi kishugának, azaz a keresztlányunknak az elsőldozása. Korán indult a nap, mert már 9-kor a templomban kellett lenni. Ebédelni Csornára mentünk étterembe, de szerintem nagyon jó is volt így, mert nem kellett napokkal előtte főzőcskézni, utána meg órákig mosogatni. Itthon a tiszta lakás, s süteményevés várt ránk az ebéd után.
Délután a lányok az udvaron játszottak. Hilda elővette a kis műanyag motorját, s már nagyon profin közlekedik vele. Annyira belejött, hogynem is aludt semmit napközben. Így este 7 órakor szabályosan belezuhant az ágyba, s hajnali 5-ig fel sem kelt. Akkor is csak gyors szopizás, s folytatta 6 utánig.

A mai reggelünk ismét kicsit nehezen indult, Hannának nem volt nagy hangulata az iskolához, dehát ezt így hétfőnként már megszoktam :-)))

Kamaszodás???

Bár a kamaszkortól még messze jár Hanna, az utóbbi időben kisebb változásokat tapasztalok nála. Az eddig kedves kislányom, kicsit újabb stílust vett fel. Nem mondom, hogy szemtelen, csak olyan félválról szól néha, s Hildával is utálatosabb tud lenni, mint korábban. Tudom, ez az iskolás élet hatása, de nekem nem jön be, s emiatt sűrűsödnek a konfliktusaink. Kicsit tanácstalan is vagyok, de azért túl nagy jelentőséget sem akarok keríteni a dolognak, s reménykedem, hogy az én régi kis Hannám visszatér.

Jaa, hadd dicsekedjek, ma kapáltam :-)))
Bár nagyon száraz a föld, s nem igazán ment a dolog, de én megpróbáltam!!!
A kiskertünkben kikelt a saláta, a borsó, hagyma, a többit meg még nem tudom, van ott mindenféle zöld, még várok egy kicsit, hogy kiderítsem, melyik micsoda.

Örömmel jelenthetem azt is, hogy Anyósom legnagyobb örömére megtanultam tésztát sodorni olyan szépre, vékonyra, amilyenre kell. Így a mai túrós tésztához én csináltam meg!!! Ügyi vagyok, mi?! :-)

Szülinapra

Drága Nővérkém!

Nagyon-nagyon sok boldog szülinapot kívánunk Neked!

Egye-fene, nem írom ide, hogy hányadikat töltöd ma, de azért ne aggódj a képen több tulipán van, mint az éveid száma, de a kor amúgy sem számít!

Legalábbis ezt szokták mondani annak, aki már betöltötte a 35-öt :-)))

Sok puszi!

Kertészkedünk

Az elmúlt napokban alig ültem a gépnél, ezért is nem írtam.
Szinte egész nap a kertben, vagy az udvaron dolgoztunk Sanyival. Majdnem teljesen kész van a kertet körbevevő kerítés, le van nyírva a fű a ház előtt, s az udvar legnagyobb részén is. Zajlik a lomok eltakarítása is, s elültettük a krumplit és a csemegekukoricát is.
Ahhoz képest, hogy a kertből csak egy kis részt akartunk művelni, egész jól teleraktuk már a felét. Tuti szidjuk magunkat, ha kapálni kell majd :-)))

Este mire bejövünk, hát elég fáradtak vagyunk. Ez a falusi élet fárasztó dolog, de jó, egyre jobban tetszik a kertművelés is, nem mintha nem lenne megint vízhólyag a kezemen, dehát ez ezzel jár.

Hilda is ott ugra-bugrál körülöttünk, csak állatok ne lennének a világon szerinte. Mostanában a legnagyobb félelme a csiga, na ha lát egyet, már menekül is a környékről. De a hangyákkal, pókokkal sem bátrabb.

Hanna pedig nagyon készül az osztállyal az anyáknapi műsorra, neki is lesz egy kis vers, amit egyedül mond. Remélem jól sikerül majd. Ma pedig kapott egy 5-öst! olvasásból "kedvenc" Emi néninktől...

Horgászat

Tegnap horgászós napot tartottunk.
Itt a közelben vagy egy ismerősnek egy elég nagy tava, oda szoktunk járni.
Bízva a jó időben reggel felkerekedtünk horgászbotokkal, felszerelésekkel, s persze jó sok kajával megpakolva, s az egész napot a szabadban töltöttük. Nagyon szuper idő volt, az arcunk jól le is pirosodott. Bár a halfogás nem volt valami eredményes, de az azért vígasztaló, hogy a többi horgásztársnak sem volt szinte kapása sem. Darabszámra a legeredményesebb a Hanna volt, több mint 10 kishalat fogott, s Sanyi is egy közepes mértetűt. De végülis nem is ez volt a lényeg, hanem a családi kikapcsolódás.
Délutánra azért elfáradtunk, főleg a lányok a sok futkározásban, így Hilda már 8 óra előtt az igazak álmát aludta.

Mindent összevetve jó lezárása volt a hétnek, s ma már kezdődhetett újra a következő. Hanna reggel nem volt túl iskolába-menős hangulatban, dehát kénytelen volt :-)
Már csak 8 hét van hátra a suliból, de ma hiába vígasztatam ezzel is. Pedig az már nem sok.

Újra süt a nap :-)

Elkiabáltam a gyerekek gyógyulását :-(
Hanna csütörtökre újra beteg lett, így a pénteket már ismét itthon töltötte. Már jól van, remélem tényleg így is marad, mert nem akarom, hogy sokat hiányozzon. Emi néninek így sem a szíve csücske, hát még ha le is marad...

Végre újra ideért a jó idő, így Hildát csak az evések idejére látjuk, meg amíg alszik délután, különben az udvaron van. Nagyon élvezi. Egész addig, míg koszos nem lesz a keze, na akkor azonnal jön is be megmosni. Nem semmi egy kiscsaj, semmit nem eszik kézzel, se sütit, se palacsintát, mindnet csak villával. Egyszerűen allergiás rá, ha koszos a keze. Hanna szöges ellentéte :-))

A konyhakertem meghálálta a sok esőt. A vetemények még nem, de a gaz, már kijött. :D
Pár hét és lesz tennivalóm bőven, de nem baj, már várom.

Közben növekszik nálunk a létszám, született 6 kiskutya. Kinek kell??? Mind elvihető :-)

Esős napok

A hétvégén szinte az egész család átesett a víruson. A gyerkőcöknél hányás-hasmenés formájában, a felnőttek megúszták gyomorfájással, rossz közérzettel. Én eddig még kimaradtam belőle, remélem most már így is marad.

Hanna már a héten újra ment suliba, nagy örömére :-)
Hilda meg nagyon unja már ezt az esős időt, mert nem tud kimenni az udvarra. Mondjuk már nekem is elég ebből a szürke időből. Kezdetben örültem, hogy a veteményeskertemnek jót tesz a csapadék, na de már elég ám belőle. Nem sok mindent lehet kezdeni ilyenkor. Max egymás agyára menni :D

Jaa, és üzenem a kedves olvasó, de a blogjukba nem író egyéneknek ( Csilla, Gabi), hogy tessék írni!!!!!!!!!

Kerti munkák

Nagyon óvatosan, de talán kijelenthetem, hogy a lányok jól vannak. Már egyiküknak sem fáj a hasa szerencsére. Ez a vírus amilyen rossz, olyan hamar el is megy. Ennyi előnye azért lehet. :-)

Ma megkezdtük a konyhakertünk kialakítását. Igaz az eső kb 3-szor eláztatott minket, de nem hagytuk magunkat. És a végére napsütésben fejeztük be a munkát. Vetettünk annyi borsót, hogy elég lesz megenni, na meg majd kifejteni...
A lányok is segítettek, különösen a hagyma dugdosás tetszett nekik, igaz, hogy Hilda a javát fordítva tette, de az nem baj.

Reni! Kösziiiii :- P
Amúgy, tényleg nagyon városi lettem az elmúlt években. Bár a zöld növénykéket talán meg fogom ismerni, de én ettől a viszonyleg könnyű munkától is rettenetesen elfáradtam. A kezem tele vízhólyagokkal. Sanyi jókat röhög rajtam, a kis gonosz :-P

Betegápolás

Az elmúlt éjszakánk valami borzalmas volt. Hannával hajnali 2-ig félóránként keltünk, mert hányt. Nagyon kimerült volt szegény, meg én is. De meglepődtem, mert egy hang nélkül viselte, nagyon ügyes volt. Aztán hajnal óta szerencsére már nem volt gond. Napközben nála is a Colát alkalmaztam. A 2 nap alatt megitták az amúgy 2 heti adagjukat :-)))
Délutánra már elég jól összeszedte magát, bár most is elég sápadt, de remélem már holnapra jobban lesz.
A napom nagy része így betegápolással,s a tegnapi éjjeli koszos ágyneműk mosásával telt. Ebédre nagyon kimélő fött krumpli és párolt csirkehús volt a menü :-)

Jaa, és ma elkészült a kertünk is. Itt volt a traktoros, s megfogasolta, vagy mit csinált. Ehhez nem nagyon értek :-P
Úgyhogy a hétvégén már elkezdhetem a konyhakertemet. Már megvettem hozzás az összes magot: répát, zöldséget, borsót, hagymát, karalábét, cukkini, s vagy 3 csomag csemegekukoricát. Remélem majd megtalálom ezeket a gaz között :-)))))))))

Újabb fejlemények

Jaj, el is felejtettem írni az előző bejegyzésemben, hogy Anyósnak levették a gipszet :-))
Már tud mosogatni :D
De még mindig fáj neki, alig tudja mozgatni. Úgyhogy továbbra is csak korlátozottan dolgozhat vele.

Közben estére Hanna is hányt, meg hasmenése van. Holnap így nem megy suliba. De ő sokkal nehezebb eset, mint a hugicája, mert nagyon elhagyja magát, s így jobban meg is viseli. Hát, kiváncsi leszek erre az éjszakánkra is.
Már csak attól tartok, hogy én is belekeveredek, mert akkor érdekes helyzet lesz...

Hányós nap

A tegnapi napunk nem a tervezettek szerint alakult.
Eredetileg a sógornőmet kísértem volna el a Dunakanyarba, állásinterjúkra ment. De sajnos hajnalban Hilda elkezdett hányni, így nem vállaltam be vele a hosszú utat. Jól is tettem, mert napközben is többször kijött belőle minden. A hangulatán nem látszott meg abszolút a betegség, most is futkározott egész nap. Enni, inni nem akart semmit, így kipróbáltam, a már többször is hallott Cola-gyógymódot. Állítólag hányás-hasmenés esetén sokszor csak ez hazsnál, még az orvosok is szokták javasolni. Hilda amúgy is szereti, így most is szívesen itta. Szerintem fogalma sem volt, mi bajom lehet, hogy míg máskor csak egy-egy kortyot kap, most még kínálgatom is neki. De innentől én is merem mindenkinek bátran ajánlani, mert tényleg segített. Azóta nem hányt, s már evett is egy keveset.
Mint utólag kiderült húsvét utáni napon Apu is belekeveredett ebbe a betegségbe, így valószínűleg onnan hoztuk haza "ajándékba".

Húsvéthétfő

Ma igazi családi napunk volt.
Reggel indutunk Mórra, mivel Apuhoz voltunk hivatalosak ebédre. Finom ebédet kaptunk, bár a lányok nem ettek szinte semmit, gondolom besokalltak az eddigi evésekből. Ja, és természetesen oda is érkezett a nyuszi, 2 barbie-babával :-) Azóta le sem tették, játszanak ezerrel. De túl sokáig nem akaraták a Papával tölteni az időt, mivel tudták, hogy utána megyünk a tesómékhoz, s várja őket a sok unokatesó.
Hilda a kezdeti bizalmatlanság után egész jól megbarátkozott mindenkivel. Játszottak, sütiztek ( mint akik nagyon éhesek :D ).
Hát a 7 gyerek mellett volt ám hangzavar, de nagyon kellemes délután volt. Szuperül éreztük magunkat.
Hazafelé aztán Hilda jót aludt az autóban, így még most estére is maradt energiája bőven.

Szeretem az ilyen családi napokat, bár kicsit honvágyam is van ilyenkor. De lehet pont azért ilyen jó együtt lenni, mert ritkán tudunk összefutni.

Húsvétvasárnap

Tegnap reggelre ide is megérkezett a nyuszi.
Minden gyerkőcnek külön nyuszi-fészekbe került a sok finomság, labda, ruha. Volt ám nagy öröm! Hilda egyenként szedegetett mindent, s külön-külön elmondta, hogy ez mind az övé és megeszi. :-)
Persze alig lehetett leállítani őket a csokievésről, el is kellett pakolni a sok édességet.
A délelőtt a szokásos főzéssel telt. Sok fajta étel készült, s szerintem mindenki jól is lakott belőle. Csak az a mosogatás ne lenne utána... :-P
Délután pihengetéssel, játékkal töltöttük az időt, na meg persze evéssel. Hanna nem hallgatott az okos szülői szóra, hogy óvatosan a sütikkel, csokikkal, mert rossz vége lesz. Hát estére lett is belőle jó kis gyomorfájás. Megbánta minden bűnét, s esküdözött, hogy máskor hallgat ránk. Hááát, kiváncsi leszek.

Boldog nyuszit!

Békés Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek!


Ma tevékeny, s fárasztó napunk volt.
Reggel fodrásznál jártunk ( ahova mellesleg tévedésből 1 órával korábban mentünk :-) , ahol nagyon csini frizuránk lett. Hannának sem kellett teljesen rövidre vágatni, ilyen kis fokozatos lett neki.
Utána még elintéztük a maradék vásárlást, s jöhetett az ithoni házimunka befejezése.
Délután megsütöttük az összes sütit, névszerint: Főispánné remeke, Négerkocka, Mézes krémes. Anyós mondta, én meg csináltam. Meglepően jól ment a közös munka :-)
Aztán persze jöhetett a hatalmas rakás mosogatnivaló. S közben még a tojások festése is.
De kész lettünk mindennel estére, holnap jöhet a főzés.

Lányok már elkészítették a nyuszinak az udvaron a fészket, tettek bele répát is. Várják, mit hoz nekik holnap reggelre :-)

Áprilisi napok

Tegnap volt a bolondok napja, s kivételesen idén senkit nem vicceltem meg. Sanyi éjjeles volt,így gondolom nem lett volna vevő a humoromra. Hanna annál inkább kiélvezte a kis gonoszságokat. A Dédimamát is simán átverte, hogy lóg a cipőfűzője, peig csizma volt rajta! :-))) Mama is jót nevetett ezen.
A másik nagy csínytevése a tegnapi napról, hogy egy osztálytársa ötletére belenyírt a hajába. Na, ezt már nem értékeltem túl poénosra. Így holnap megyek fodrászhoz, viszem magammal, s levágatjuk neki, mert így elég gáz.
Remélem csini kis haja lesz. Mert ez a hoszzú haj nem annyira jött be nála.

Ma pedig vásároltunka húsvéti ünnepre. Vettünk egy kis nyuszi-ajándéknak valót, meg jó sok kaját :-). Már "csak" sütni-főzni kell.

Mindenkinek nyugis készülődést kívánok!

Húsvéti készülődés

Köszönöm kedves hozzászólásodat Reni :-))) Nővérkém is csak egy kis mosollyal nyugtázta mindezt... szép mondhatom :-P

Ma ismét tésztagyúrás, és nyújtás volt a délelőtti program. Már előre tartottam tőle, de nagy büszkén elmondhatom, hogy meglepőrn jól sikerült. Még Anyós is elismerő szavakkal nyugtázta, és az nagy szó ám!!!

Amúgy lényeges dolgok nem történtek. Készülődünk a húsvétra, ez a takartás valahogy sosem akar elkészülni. Már most is lehetne újra kezdeni.
Hanna alig várja szünetet, pedig nagyon rövid lesz. Holnap állítólag a fiúk meglocsolják őket a suliba, ez a legnagyobb szenzáció :-)
Gyerekkoromban én is szerettem a húsvéthétfőt, minél többen jöttek locsolni, annál büszkébbek voltunk. Még listát is írtunk, ki járt ott. Most már nem vágyom a locsolásra, de azt hiszem a lányaimnak festhetem a tojásokat, hogy fogadják a pasikat :-)))
Bár ezek a mai gyerekek szerintem már nem is a tojásnak örülnek, hanem elvárják a pénzt is. Ami azért nekem elég fura.
Tisztára elanyagiasodik már ez a világ... Ez a mai napi bölcsességem :-))) Én ingyen osztogatom itt ország-világ előtt!

Ovis beiratás

Ma volt a nagy nap:-)Beírattuk Hildát az oviba, ugyanoda ahova az Apukája is járt annak idején. Természetesen meg sem mukkant a csoportba, de azóta nagy hanggal újságolja mindenkinek, hogy hol járt.

A hétvége ismét kertészkedős-udvarrendezős munkákkal telt. Most már egész jó formája lesz a leendő udvarunknak. Húsvét után pedig elkezdődhetnek a kerti munkálatok is. Csinálhatom a kis konyhakertemet. Hely van neki bőven, de nem szándékozom túl sok kapálni-valót csinálni magamnak. Annyira azért nem vagyok oda érte :-)))

Nagyjából elkészültünk a takarítással is, már csak kisebb dolgok maradtak a hétre.
Aztán jöhet a sütés-főzés.

Hát, egyenlőre ennyire futotta, mert Hilda ma reggelre megtaknyosodott, s most elég nyügös, megunta, hogy a gép előtt ülök.

Tavaszi munkálatok

Az utóbbi 2 nap nagyon hamar elrepült, mivel Sanyi szabadnapos volt. Ilyenkor szalad ám az idő. Szerencsére jó idő volt, tudtunk dolgozgatni is. Udvar-rendezés volt a mai fő program. A leendő házunknál szedtünk ki bokrokat, s azokat akartuk elégetni, de ahhoz túl nagy volt a szél. A délután többi részében itt Anyóséknál is rendbe tettük a terepet, most már jöhet a nyuszi, betalál :-)
Hilda már nagyon várja, minden nap lesi a vadnyulakat, amik itt futkoznak a közeli földeken, s kiabál nekik, hogy jöjjenek ám vissza majd, s hozzák a csokit! :-)))

A kinti munkákkal párhuzamosan zajlik a nagytakarítás is. Függönymosás, ablakpucolás, s ehhez hasonló gyönyörűségek. Nekem továbbra is állandó feladatom maradt a konyha rendbentartása, s a főzés. Ma májgombócleves, zöldbabfőzelék, s pörkölt volt a menü. Nem is sikerülhetett olyan rosszul, mert elfogyott az összes.

Hanna tegnap kapott megint magyarból egy feketepontot. Nem készült el időben a feladattal. Nem vagyok elfogult vele, tudom, hogy hajlamos elbámészkodni, s ilyenkor elmegy az ideje. De azzal nem értek egyet, hogy ezért büntetés járna, mert ez nem ösztönzi gyorsabb munkára, sőt...
Ma hazahozta az egyik osztálytársa íráskönyvét ( aki nem mellesleg a tanító néni egyik kedvence ), hogy bepótolja, amit nem fejezett be. Megnéztem a kislány írását, neki sincsenek gyöngybetűi, s sok helyen csúnya radírnyomok is maradtak. Vannak oldalak, ahol van hibája is, mégis mindegyikre kapott pirospontot. Hát akkor moost mi ez, ha nem kivételezés???
De most nem fogok bemenni a suliba, úgysincs semmi értelme. Számon nem kérhetem, miért csinálja. Majd a másik tanító nénivel beszélek, aztán ennyi, szeptembertől úgyis a másik osztályba jár majd.

Miközben írok a lányok játszanak még kicsit. Hanna az anyuka, s Hilda a kislánya. Hanna lábán természetesen az én magas sarkú cipőm van. Nagyon nő a lelkem :-) Mondjuk gyerekkorunkban mi is mindig felvettük anyu cipőit, s abban mászkáltunk. Nagyon sietteti az ember azt a felnőtté válást, utána meg szívesen lenne újra gyerek!

Tavaszi fáradtság

Azt hiszem kitört rajtam a tavaszi fáradtság, pedig még alig pár napja kezdődött meg a tavasz. A szombati nap tényleg szuper jó időt hozott, igaz fájt is tőle a fejem rendesen. De azért élveztük az udvaron ücsörögve a napsütést. Sajnos Sanyi szinte egész végig túlórázott, s alig láttuk, a hangulatomra ez is jelentősen rányomja a bélyegét.
Lányok jóformán szombat reggeltől vasárnap estig be se jöttek, csak enni, meg aludni. Hilda még a napközbeni alvásra sem volt hajlandó pazarolni az idejét. Persze esténként úgy zuhant be az ágyba :-)
Ja, és nagy hír, hogy most már tényleg kimondhatom, hogy SZOBATISZTA lett!!! Már éjjel sincs pelus.
Pénteken a Mamával elsétáltak az oviba, s be is mehetett. Jaj, olyan lelkesen mesélt utána itthon. Azt mondták, hogy akár már szeptemberben mehet is. Egyfelől várom, de azért még kicsit halogatnám is :-P

Jaj, és be kell számolnom még róla. hogy úgy néz ki Anyós fejlődőképes. A múltkori krumplis-tészta főzés óta mindig megkérdezi, én, hogy főzök ezt, vagy azt. Meg rámbízza, milyen módon csináljam meg.
Lehet csak időszakos a dolog, de azért megérte!!! :-)))

Sándor-nap

Ugye rendes férjem van nekem? Ez a Sándor, meghozta az úgy várt jó időt! :-)
Nagyon jó volt végre élvezni a napsütést, a lányokat is alig lehetett este becsábítani az udvarról.
Csak szegény ünnepeltnek kellett egész nap dolgoznia. Hát, igazságtalan az élet :-P

A tegnapi ebédfőzésről muszáj beszámolnom.
Krumplis tészta volt a menü, amihez a tésztát nekem kellett volna kisodronom. Számomra ez a főzésben a mumus, nem is szoktam sosem házitésztát csinálni, de anyósom mindig azt csinál. Oké, elismerem, hogy finomabb, mint a bolti, de az olyan egyszerű:-)
Szóval nagy szerencsémre Sanyi bevállalta a tésztát, s nagyon jól ment neki. Még Anyós is megdícsérte. Gondoltam hasznossá teszem magam, s megcsinálom hozzá a krumplit. Hát, hiba volt. Kiderült, hogy nem is úgy kell, ahogy én eddig tudtam. Anyósnak van egy jobb receptje rá. Így aztán hagytam hadd bontakozzanak ki ők :-)

Utána mmegbeszéltük Sanyival, hogy majd a külön konyhámban úgyis a magam módszere szerint csinálom:-)

Döbbenet

Nem találok jobb szót az esetre, ami nem messze tőlünk történt a családdal, ahol az apa szó szerint kivégezte a gyerekeit, feleségét, s végül saját magát is. Biztos mindenki hallotta a hírekben, most minden erről szól.
Megdöbbentenek az ilyen esetek, s napokig nem tudok ilyenkor ezen túllépni. Felmerül az emberben a sok miért: miért pont gyerekekkel történnek ilyen dolgok, miért nem tűnt fel senkinek, hogy ez az ember komoly beteg...
Kicsit hasonló történetről szól a könyv, amit pont tegnap fejeztem be.
A viskó című könyv volt az, mely egy édesapáról szól, akinek kislányát brutálisan meggyilkolják. Az apa útját mutatja be, amíg elérkezik a megbékéléshez. Nem egy könnyű olvasmány, s valóban megérinti az embert. Kicsit talán segít elfogadni, egy-egy szerettünk elvesztését.


Mára talán csak ennyi...

Ez+az

Különösebb események nem történtek az utóbbi napokban.
Továbbra is tart a házvezetőnői pályafutásom, amit nem viselek túl könnyen. A munka-részével nincs bajom, azzal már igen, hogy meghatározott módon és időben kéne csinálnom.
Anyósomnak nagyon nem tett jót ez a gipsz, kész sárkány lett tőle:-)))
Jóóó, nem leszek gonosz, de tényleg elég idegbeteg néha. Első napokban nem csinált semmit, na az volt a jó. Azóta meg, ha nem csinálom akkor a vasalást, mosogatást, amikor ő gondolta, megcsinálja maga. Persze utána hallgatom, hogy fáj a keze...
Hát erről kb ennyi elég is.

Hanna jól van, suliban azóta nem történt semmi esemény. Most nagyon élvezi a 3 napos hétvégét. Mondjuk lehetne jobb idő, akkor biztos jobban elfoglalnák magukat.
Hilda már mondhatni teljsesen szobatiszta. Az éjjeli pelusok szárazak maradnak, s napközben szól, ha mennie kell a WC-re, meg én is igyelmeztetem időnként. Szóval ez egész gyorsan és zökkenőmentesen lezajlott.

Házimunka ezerrel

Jelentem a mai nappal előléptem házvezetőnőnek...
Történt ugyanis, hog Anyósom Ausztriában volt munka-nézőben, ahol sikerült akkorát esnie, hogy eltört a karja. Természetesen kapott rá egy csinos kis gipszet.
Hazaérve persze pihent, amit meg is értek, mert biztos fáj neki. De azért közben kitalálta, hogy gyorsan mossunk ki minimum 4 adagot. Bepakoltam, kipakoltam, kiteregettem...
Főztem ebédet, aztán csináltam mindnekinek vacsorát.
Nem sajnáltatni akarom ám magam, de azért remélem a végleges gipsszel kicsit jobban feltalálja már magát, mert ezt a tedd ide, csináld ezt dolgot kicsit nehezen viselem.
Nm a házimunka okoz gondot, mert jó pár éve csinálom már, de azt nem szeretem, amikor valaki megmondja, mit csináljak, meg főleg, hogy hogyan.
Főzni is csak úgy szeretek, ha a saját magam ízlése szerint csinálhatom.

Hát kb ennyi a mai napról.
Lóg a beleeem :-)))

Nőnapra

Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt mindennapi munkába.
Ő mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült.
Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen
megy keresztül nap, mint nap, ezért egy este így imádkozott:

"Mindenható Atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok,
miközben a feleségem csak itthon ül.
Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül,
ezért kérlek Uram add, hogy egy napra testet cserélhessünk. Amen."

És a férfi másnap reggel már női testben ébredt.
Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket,
kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a
tízóraijukat, elvitte őket az iskolába, hazament, gyorsan meglocsolta a
virágokat, bedobott egy adagot a mosógépbe, összeszedte és megmosta a
kirándulásból hazahozott piszkos, sáros lábbeliket, majd összeszedte a vegytisztítóba
való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is, pénzt vett fel, elment
bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is.
Kicserélte a macska almot, és megfürdette a kutyát.
Ekkor már délután egy óra volt,
Igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet
rakjon, porszívózzon, még a konyhát is felseperje, felmossa, és már
rohanhatott az iskolába a gyerekek elé,
akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort a leckekészítés miatt.
Kitett az asztalra egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket,
hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak.
Ezután felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta
aruhákat.
Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni,és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát
készítsen.
Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt
mellé vacsorára. Vacsora után kitakarította a konyhát,
beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta
edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta
őket. 9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi
munkával még nem végzett, úgy döntött, ő is bebújik az
ágyba, ahol még elvárták tőle, hogy szeretkezzen, és
ő ezt panasz nélkül meg is tette.

Másnap reggel, amikor felébredt,
azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott:
"Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam.
Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap
otthon lenni.
Kérlek Uram, nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét!"

És Isten az ő végtelen bölcsességével ezt felelte:
"Fiam, látom, tanultál a leckéből, és ezért boldogan cserélem vissza
a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak.
Csak kilenc hónapot várnod kell még. Tegnap este teherbe estél."

Jövés-menés

Köszönöm a véleményeiteket, aranyosak vagytok. Meg fogom fogadni a tanácsokat. Jövő héten kénytelenek leszünk felkeresni újra a tanító nénit. Nem tudom a többi szülő, hogyna vélekedik ezekről a dolgokról, lehet csak mi vagyunk ilyen furák, hogy nekünk ez nem tetszik?
Majd kiderül...

Közben szobatisztaság-ügyben nagy eredmények vannak. 2 napja Hilda már a WC-be pisil rendszeresen,s napközben nincs is rajta pelus. Az éjszakaiak is szárazak maradnak. Nagyon büszke ám magára, mindig megtapsoltatja a családot egy-egy pisilés után. :-)

Csütörtök-pénteken Sanyi szabadnapos volt, így ilyenkor repül az idő. Kihasználva a jó időt dolgozgattunk a háznál az udvarban. Szétbontottuk az egyik már düledező épületet, ami korábban tárolóként szolgált.
Péntek este pedig a helyi kultúrális egységben, azaz a kocsmában volt közös vaddisznó-főzés. A polgármesterünk finom kis vacsorát alkotott, a lányok is jól elvoltak.
Ma, szombaton már csak csajos nap volt. A sógornőmnél voltunk egész nap Csornán, játszótereztünk, sétálgattunk, pizzáztunk. Szóval nagyon klassz nap sikeredett ebből is.

Szobatisztaság és suli

Hát ezen a téren még nagyjából sehol nem tartunk.
Hanna 2 éves és 1 hónapos volt, amikor már éjjel-nappal pelenka nélkül volt. Nála szinte egy hét alatt lezajlott a folyamat, s szinte sosem fordult elő baleset.
Hát ehhez képest Hilda még mindig pelusos. Ma említette, hogy szeretne bugyit felvenni, így tettünk egy próbát, s levettük a pelust. Meglepődtem, mert a reggeli pelenka teljesen száraz volt, ilyen még sosem fordult elő. Szóval napközben többször elkísértük WC-re, de azért előfordult, hogy a nadrágba ment. :-)
Bevallom engem ez a palus kérdés nem zavar még, szerintem anyósomat jobban idegesíti. Így ma különösen kiélte minden szenvedélyét, hisz egész nap Hildával és a WC-re szoktatással foglalkozhatott. Erőltetni továbbra sem fogom, s nem is hagyom, hogy így legyen. Azért persze nem bánnám, ha minél előbb sikerülne, de ehhez neki kell agyilag megérnie.

Más téma:
Ismét sulis gondok. Hanna ma kettő feketepontot kapott, természetesen magyarból. Elmondása szerint nem készült el a feladattal, ezért kapta az egyiket. Majd a szünetben kellett volna befejeznie, ami a teremben lévő nyüzsi miatt - s gondolom neki sem nagyon volt hozzá kedve, hogy szünetben is írjon - ismét nem sikerült, kapott egy újabbat is.
Hát nem tudom...
Lehet én vagyok elfogult, de ezzel nagyon nem értek egyet. Azt sejtem, mivel ismerem lánykámat, hogy nem a gyorsaság mintapéldánya, így valószínűleg elbambult, ezért csúszott ki az időből. De nem gondolom, hogy az ilyenkor adott fekete pont a későbbiekben nagyon ösztönző lenne. S véleményem szerint inkább árt, mint használ. A másik gondolatom, hogy a szünet pedig mindenkinek megjár. Pótoltassa be vele a következő órán, vagy adja ki házinak, de hegyja már pihenni. Jaa és még egy barackot is kapott, ami rendszeres szokása Emi néninek.
Szívem szerint bemennék és adnék neki én is egyet a fejére...
Kb egy hete írtam, hogy nem volt rossz benyomásom a tanító néniről. Hát már nem így gondolom. Úgyhogy már szinte 100%-ig megérett a döntés, hogy Hanna szeptembertől a másik osztályba fog járni. Nem szeretném ezt csinálni a következő 3 évben. Ráadásul a másik osztályba jár a faluból a többi gyerkőc is.

Légyszi írjatok véleményt!
Gabi! Tőled egy tanító néni szemszögéből is kérnék pár sort!

Válasz

Köszönöm a hozzászólásokat.
A verset az interneten találtam, s olyan volt, mintha nekem szólt volna.
Csilla!
Megsírattál...:-)
Talán, ha nem így alakul, sosem kerülünk ilyen közel egymáshoz.
Emlékszel a heti levélváltásokra? Hétfőn mindjárt írtam, hogy még válaszolhass rá a hét közepén, aztán minden péntek délben alig vártam, hogy beérjen a buszod. :-)
Szerintem, ha lát minket anyu, biztos mosolyog, mégha nem is vagyunk tökéletesek, csalódást biztos nem okozunk neki. Ilyen sok gyönyörű gyerekkel? :-)))

Jaj, Hanna olyan aranyos volt tegnap este. Hilda kérdezte miért ég a gyertya. Hanna pedig magyarázta neki, hogy tudod nekünk van egy másik nagymamánk is, aki meghalt. Persze a törpi nem értett az egészből semmit, de nagyon édesek voltak.

Évforduló

Ne állj zokogva síromnál, nem vagyok ott, nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fúj.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon,
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.

Ott vagyok minden hangban veled,
Ott vagyok a hangosan turbékoló galamb szavában,
De én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Benned élek tovább, én adom a mondatokat a szádba
és én vigasztallak ha sirásra görbülne szád.
De mosolyodban is ott vagyok, és én adok hitet ha nem hinnél semmiben már.
Ne állj hát zokogva síromnál, nem vagyok ott.
Nem haltam meg.



A mai nap az emlékezésé, mint minden évben.
15 éve ezen a napon halt meg az Édesanyám. Ilyenkor még többet gondolok rá, s egész nap gyertya ég a lakásban.
Bár az idő segített a fájdalom tompulásában, de sajnos az emlékekből is sokat magával vitt. Elhalványodtak az arcvonásai, elhallkult a hangja, amit gondolatban mindig hallottam. De persze az élet megy tovább, s nem lehet a múltba temetkezve élni.
De egy dolgot biztos soha nem felejtek el, s az az a bizonyos március elsejei nap. Aznap reggel még beszélhettem vele, ő indított el a suliba. Akkor már évek óta küzdött a rákkal több-kevesebb sikerrel, s az eszünkkel mindannyian tudtuk, hogy nagy baj van. Mégis döbbenetes volt a hír, amikor kémia órán beállított apu. Sokáig abban bíztam, hogy ez csak egy rossz álom, de ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ez a szomorú valóság.
De szerencsére mindannyian átvészeltük, s ebben én rengeteget köszönhetek a nővéremnek, aki anyám helyett anyám lett :-)
A családunk is egyben maradt, s igyekszünk a gyerekeinknek sokat mesélni a nagymamájukról, akit sajnos nem ismerhettek, pedig ő mindig nagyon várta már őket.

Drága Anyukám! Sosem felejtünk el!

Látogatóban a suliban

Tegnap reggel Sanyival látogatást tettünk a suliban az ofőnél. Néha nem árt megmutatni magunkat, meg kicsit puhatolózni akartunk, hogy vélekedik Hannáról. Túlságosan nincsenek sajna jóban, pedig az szerintem nagyon fontos, mert az első 4 év nagyon meghatározó. Nekem tündéri tanító nénim volt, imádtam, a magyart ő szerettette meg velem egy életre. Hanna ofője is magyart tanít, de neki ez a mumus-tantárgy. Ebben tuti szerepe van a pedagógus személyének is, mert a matekot és az azt tanító Kati nénit viszont kedveli, és szívesen is csinálja. Persze nem vagyok ott a suliban, így csak Hanna elbeszéléseiből, meg érzelmeiből értesülök az ott zajló eseményekről, de ebből is kiderül sok minden. Hosszú lenne részletezni, de úgy összességében nem vagyok elragadtatva Emi nénitől, bár a mostani beszélgetés alkalmával nagyon kedves volt. Annak örülök, hogy Hannát megdícsérte, hogy az olvasás nagyon jól megy neki. Leginkább azzal van gondja, hogy a kisasszony nem bír megülni a fenekén 45 percig, s a feladatokat néha lassan csinálja meg, mert közben álmodozik kicsit :-)
Hát, majd igyekszünk kicsit gyorsítani a tempóján.


Ezt leszámítva megvagyunk. Hilda élvezi a jó időt, be sem lehet hozni az udvarról. Jön-megy, s közben be sem áll a szája. Mindenről eszébe jut valami, s olyan komplett mondatokat mondd, hogy meglepődök. Verseket, dalokat szinte 2-3 hallás uzán ismétli, még a hosszabbakat is. Ő a család kis kedvence, néha talán túlságosan is. Ezt főként Hanna érzi így, nem is tőlünk, inkább a nagyszülőktől. De igyekszem ezt ellensúlyozni, s foglalkozni vele sokat.

Csavargás kettesben

Renitől már sok fejmosást kaptam, hogy ilyen sokáig nem írtam.
Szánom-bánom, de nem is nagyon volt mesélni valóm, meg elég sok időt töltöttem a gép előtt az adóbevallásokkal, a maradék időben igyekeztem Hildával kinn lenni. A lábaim már úgy fájtak délutánra az üléstől, nem ártott a mozgás sem. Így újra sétálok minden nap. :-)
Szóval a mai nap megtörtént, ami már nagyon régen nem. Apával kettesben volt programunk. Idejét sem tudom, mikor fordult elő ilyen. Nem kell ám nagy dologra gondolni, csak volt pár elintéznivaló dolgunk Csornán és Győrben. Ismét megjártam az Édász-irodát, ahol talán végre bejegyeznek fogyasztóként a házra, bár már január eleje óta nem sikerül nekik...
Aztán Győrben néztünk egy autót, de ez még titok! :-) Sanyi egyik munkatársa árulja, nagyon szép Opel Vectra. Megpróbálunk összespórolni rá, s 1-2 hónap múlva a mienk lehet. Nem új autó, de most a mi pénztárcánknak pont elegendő ez a néhány százezres összeg. Nagyon szép lila színe van. :-)

Hilda ezalatt itthon maradt a mamával, s nagyon jól elvoltak. Hanna pedig még suliban volt. Útközben jókat beszélgettünk, viccelődtünk. Olyan jó volt így kettesben.
Aztán hazafelé még egy kis váratlan sportolási lehetőség is adódott, ugyanis rossz az após autóján a benzinmutató, s hamarabb kifogyott a benzin, mint gondoltuk. Pedig épp útban voltunk a kúthoz, de sajna odáig már nem értünk el. Az utolsó szakaszon toltuk. Gondolom nagyon vicces látványt nyújthattunk, de minket nem zavart, jól elszórakoztunk!
De nem ér röhögni!!! :-)))

Tavaszi hangulat

Ma végre kaptunk egy kis ízelítőt a tavaszból. Megjelentek az első, már meleget is adó napsugarak, s ez mosolyt csalt mindenki arcára. Hú, milyen költői vagyok! :-P
Ki is használtuk ezt a hirtelen jött jó időt, s délelőtt és délután is kinn voltunk az udvaron, Igaz, hogy mindenhol bokáig érő sár van, s a gyerekek nadrágja sem úszta meg nagy sárfoltok nélkül, de ez ma mellékes volt. Futkároztak fel-alá. Mi is már a tavaszi kertészkedést tervezgettük Sanyival. Remélem marad ez a tavaszra utaló idő, mert ez a hangulatomon is jelentősen javít.

Az elmúlt napokban volt kis ünneplés, anyósomnak volt a névnapja. De amúgy a megszokott módon zajlott az élet. Leszámítva, hogy úgy néz ki Hilda kezdi elhagyni a délutáni alvást. Már a múlt héten is volt ilyen nap, de a hétvégén egyáltalán nem pihent ebéd után. Ennek egy előnye van, hogy este 7-8 között tuti elalszik 3 perc alatt, viszont estefelé meglehetősen hisztis.

Sanyi háta sajnos továbbra sem az igazi, angyon nem bírja a targoncán való rázkódást. De muszáj mennie, mert valamiből meg élnünk kell. Most még táppénzre sincs lehetőseége, mert tart a próbaidő, s ilyenkor nem szerencsés kiíratnia magát. Igyekszik nem mutatni, de biztos nagyon nehéz lehet neki nap, mint nap ilyen hátfájással dolgozni. :-(((

Reggeli nyüglődés

Hát a mi hétköznap reggeleink megérnek egy bejegyzést.
Fél 7 után 5 perccel szoktam kelni, bevallom néha elég nehezn. Utána kezdem el keltegetni Hannát is. Na, ez az ami nem egyszerű dolog. Miután eljut hozzá, hogy ismét reggel van, fejére húzza a takarót, s közli, hogy ő ma nem megy, meg emúgy is uuutálja az iskolát, s minek kell neki még mindig mennie...
Ezután kezdődik a kérlelés, majd könyörgés, morgás, fenyegetőzés, zsarolás. Nem vagyok büszke rá, de néha már kiakaszt. Olyankor már nem nagyon tudok kedvesen beszélgetni vele. Aztán rőpke nmegyed óra szenvedés után általában elveszem a takaróját, s akkor nagy morogva felkel. Persze közben többnyire Hilda is felébred, pedig ő aludhatna még nyugodtan, ráadásul könnyebb dolgom is lenne egy gyerekkel egyszerre.
Az az érdekes ám, hogy miután lemegyünk, s elkezdünk öltözkdni már elég hamar összeszedi magát, s nyoma sincs a "nem akarok iskolába menni " hangulatnak.
Mégis nagyon fárasztó, hogy így kezdődik minden nap, s lehet én magam már jobban várom a nyári szünetet, mint a kisasszony.

Ha valakinek van okos tanácsa, nagyon örülnék neki!!!

Báloztunk

Eltelt a hétvége, így már nyugisabban tudok írni.
Szombaton farsangi bálban voltunk. A helyi katolikus énekkar szervezésében minden évben van egy ilyen bál, ahova családostól is mehet az ember. Lehet vinni gyerkőcöt is, s ez nekünk pont jó is volt. A lányok már egész nap lázban voltak, mikor öltözhetnek végre. Hildát is csak nagy nehézségek árán tudtam délután elaltatni, de biztos voltam benne, hogy különben nem bírná.
A bál elején kabaré-jeleneteket, énekes produkiókat adtak elő. Nem voltak rosszak, de kissé hosszúra nyúlt, már mindenki a zenét várta. Hm...Annyira azért nem kellett volna várnunk :-) Egy fiatal srác szintetizátorozott, s énekelt hozzá. A dalokat mind ismertük, csak más dalammal :-)))
Jó, nem gonoszkodok...
A gyerekeknek így is nagyon jó élmény volt, táncoltak sokat. Hanna mindig könnyen feltalálja magát, de most Hilda is meglepően bátor volt. Én azt hittem, el sem mozdul mellőlünk, de simán otthagyott minket, s táncolt a gyerekekkel. Bírta is nagyon, de éjfélkor volt egy kis szünet, s ezt kihasználva el is jöttünk. De így is klassz volt kimozdulni kicsit.

Vasárnap aztán aludtunk 9-ig. De egész nap kicsit kómás volt mindenki, úgyhogy főként pihenéssel telt a nap.

Játék

Kapatm eg játék-felhívást, aminek eleget is teszek:-)
Köszi Reni! Mennyi minden jön tőled így egyszerre :-)


Íme jön 8 kérdés, amikre válaszolok én is, s kérném, hogy akorábban díjazottjaim is töltsék ki, ha ven egy kis idejük rá. Előre is köszi!

1. Mit tennék, ha nyernék a lottón? - Hú, először sokkolna biztos :-). Én is házat vennék a gyerekeimnek, egy szupi autót a férjecskémnek, s a családot is elhalmoznám minden jóval. Meg biztos vállalkoznék valamit, de nem tudom, mit.
2. Rossz szokás - Nekeeem??? Sanyi szerint, hogy túl sokat kérdezek :-)
3. Koffein - Nem kávézom, sőt a kólát sem nagyon szeretem.
4. Színem - Kedvenc színem a kék. De ruhákban inkább bordót, lilát hordok.
5. Mi van most rajtam? - Melegítő, kék pulcsi (azért van kék is ), csíkos zokni
6. Háziállat - Papagáj, most már 2 is.
7. 10 év múlva hol látom magam? - Jó kérdés. Remélem így egütt a családdal. A többi meg másodlagos.
8. Legutóbbi jó élmény - Apu szülinapi ünneplése


Jó szórakozást mindenkinek!

Díj

Renitől kaptam ezt a díjat, akinek ezúton is angyon köszönöm :-)

Ha ő nem adja az ötletet, nincs ez a blog sem :-)

Játékszabályok:
1. Meg kell köszönni a díjat annak aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tenni a blogomba
3. Be kell linkelni azt akitől kaptam
4. Írni kell magamról 7 dolgot
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blogtársamnak
6. Be kell linkelnem őket
7. Megjegyzést kell hagynom náluk hogy tudjanak a díjazásról




Akkor jöjjön 7 dolog rólam:

1. Van 2 lányom és egy férjem, akiket nagyon szeretek.
2. Sokat tudok beszélni.
3. Keresem az utam, hogy mit is kezdjek magammal.
4. Kézügyességem egyenlő a nullával.
5. Hirtelen felkapm a vizet, de ugyanilyen hamar le is nyugszom.
6. Szeretek sütni, főzni.
7. Utálok mosogatni :-)




Kiknek adnám tovább?


Ezzel bajban vagyok, mert nem olvasok olyan sok blogot, s vannak, akikkel személyes kapcsolatban sem állok. De azért próbálok pár blogtársat megjelölni!


1. Csilla - ő a nővérkém és üzenem neki, hogy tessék rendszeresebben írni!!!
2. AndiAnya - babaszobás ismeretség és nagyon bírom :-)
3-4. Simák Szilvia - őt is a babaszobából ismerem, s mindkét gyerkőce blogját szívesen olvasom
5. Rajmianyu- vele ezer éve beszéltem utoljára, de mindig olvasom. Tudom Reni megelőzött a díjjal, de nem baj:-)
6. Évinene - ő is a babaszobás banda tagja. Minden elismerésem a kitartásáért.
7. Tündi - bár nem ismerjük egymást, régóta olvasom Rolika és családja történetét.