Beszámoló

Nagyon régen nem írtam már, talán ilyen hosszú kihagyásom még sosem volt a blogban. De most igyekszem magyarázatot adni, s közben élménybeszámolót is tartani az eltelt hetekről.

A szülinapi ünneplések után vszonylag nyugis napok jöttek, hétvégén horgásztunk, aztán Sanyinak újra dolgozni kellett mennie. Amikor elindult még nem is sejtettük, milyen sokára látjuk újra, s addig mennyit izgulunk érte. Történt ugyanis, hogy Ausztriában az autópályán balesetet szenvedett. Hiába nem ő volt a hibás, mégis sajnos elég komoly sérüléseket szenvedett. Persze elhallgatta előlem, hogy baj van, csak apránként adagolta a dolgokat, miszerint borda-és sípcsonttörése van. Csak a hétvégén jöhetett haza, kapott egy jó kis gipszcsizmát. A lábát meglepően jól használja, de a bordatörés elég nagy fájdalmakkal jár. Bár hősisesen viseli, azért láttam rajta, hogy nem lehet könnyű.
Sajnos a sérülések teljes gyógyulásához minimum 2 hónapra van szükség, így addig biztos nem dolgozik. Ez egyfelől jó, mivel az utóbbi időben elég kevés időttölthettünk együtt, másrészt anyagilag ez nagy érvágás nekünk. De a lényeg, hogy nem lett nagyobb baj, a többi majd megoldódik valahogy. Remélem...

Így miután hirtelen sok szabadságunk lett, gyorsan felpakoltuk és elmentünk nyaralni a Velencei-tóhoz. Ilyen sem mostanában volt velük, jó pár éve pihentünk ilyen önfeledten utoljára. Nővérem anyósáéknak a jóvoltából egy egész ház a rendelkezésünkre állt. 5-ösben mentünk végülis: mi családilag és a sógornőm. Az időjárás az első napokban nem volt túl jó, de ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Közben volt Sanyi szülinapja is, amit grill-partyval ünnepeltünk. Ezen kívül voltunk termálfürdőben, s a meglehetősen hideg Velencei-tóban is megmártóztunk. Nagyon úri dolgunk volt, mivel az üdülési csekkeknek köszönhetően minden nap étteremben ettünk, tehát egy hétig szinte a konyhába sem kellett betennem a lábam. Egy napra Anyósék is lejöttek, de szerencsére hamar mentek is haza :-)))

Persze a kellemes napok hamar elrepültek, s vasárnap jöhettünk is haza, de nagyon jó volt. Együtt lenni is és pihenni is.

Azóta itthon már készülünk a sulira, már azt hiszem meg is van Hannának mindene, csak holnap kell még elhozni a tankönyveket.
Azt nem mondanám, hogy ugrál örömében, hogy itt a szeptember, de az osztálytársaknak biztos örülni fog ennyi idő után.