Költözés és suli

Hú, azt sem tudom, hol kezdjem! Tudom-tudom, megint nem írtam...Renitől kapom is napi szinten a fejmosást:-P

Szóval a távol maradásom legfőbb oka, hogy a múlt héten /és még azóta is folyamatosan/ költöztünk. A végső döntést Hanna és az unokatesó közti veszekedések miatt hoztuk meg. Hanna nagyon érzékeny, így különösen a szívére vesz mindnet, s látszott rajta, hogynem érzi ott jól magát. Sajnos hiába próbáltuk többször is megbeszélni, csak ideig-óráig tartott a béke. Nem akartuk, hogy az iskolai teljesítménye lássa ennek kárát. Szerencsére hamar találtunk egy nagyon szuper kis lakást, teljesen fel van újítva, tiszta fiatalos színekkel. Így aztán pakolás és hajrá. Hát, nem volt könnyű, Sanyi is sokat cipelt, pedig biztos nem tett neki jót. De nagyon jó itt.Tartottam tőle, hogy Hildának majd nem tetszik, s hiányolni fogja a mamáékkal lakást. De pont az ellenkezője van: hallani sem akar róla, hogy menjünk hozzájuk, csak maradjunk az új lakásunkban :-)))
Úgyhogy egy hete nagyjából csak pakolunk, mindig hozzuk az újabb és újabb dobozokat, a fene gondolta volna,hogy ennyi cuccunk van. De lassan minden a helyére kerül. Végre Hilda is külön ágyban alszik, bár hajnal felé szól, hogy menjek oda Hozzá, így onnantól ott folytatom az alvást.


Közben elkezdődött az új tanév is. Szerencsére már az évnyitónjó híreket kaptunk, ugyanis a nem ennyira kedvelt Emi néni helyett a nagy kedven Kati néni leszidén az osztályfőnök. Így Hanna sokkal lelkesebben indult első napa suliba, különösen, hogy innen 10 perc sétával oda is érünk, s ráadásul délután is jóval korábban jöhet haza. Ezt kihasználva minden nap lelkesen gyakorlunk, olvasunk, s barátkozunk a nyelvtani szabályokkal. Meg is van az eredménye, mert volt nap, hogy 5 piros pontot hozott magyarból. Látom rajta, hogy ez nagyon lelkesíti, s ösztönzőleg hat rá.

Hilda élvezi a napközbeni fennhatóságot, így minden játék az övé, nem kell osztoznia, ami nem is nagyon megy. Hihetetlen irigy kis nőszemély tud lenni. Délután aztán tudnak vitázni minden kis apróságon. Estére le is fárasztanak minket rendesen.

Közben Sanyinak is levették a gipszet, s a bordája is szépen gyógyul. De még kell pár hét pihenés.


Még biztos akartam mesélni mást is, de nem jut eszembe, így elégedjetek meg most ennyivel.

Jaa, néhány aranyköpés a lányoktól:

Első nap hazaérve kérdezem Hannától, mit evett ebédre.
Válasz: "Amit adtak Anya! "
:-P

Hilda pedig a nagy titoktartó:
"Anya! A Hannamondta, hogy ne mondjam el, hogy eszünk rágót, úgyhogy nem mondom el, jó?
:D