Helyzetjelentés

Reni barátnőm szerint elhanyagolom mostanában a blogom, így most külön az Ő kedvéért jelentkezem még a táborozás előtt!!! :-)))

Szombat reggel megvolt Hannáék évzárója, s kiosztották a bizit is. Bevallom én rosszabbra számítottam főleg a tanár néni miatt, így kellemes meglepetést okozott a dolog. Most nincs kedvem, sem időm bemásolni az egészet, de többnyire minden tantárgynál felsorolták,hogy még sok bíztatást igényel, de sokat fejlődött. Talán a következő tanévben jobban belerázódik már a sulis követelményekbe.

Hétfőn Móron voltunk a temetésen. Az idő nem volt túl kegyes Hozzánk, végig szakadt az eső. De azt hiszem szépen elbúcsúztattuka Mamát. Nagyon büszkék voltunk a lányokra, csendben és nyugodtan bírták a szertartást.

Tegnap óta már készülünka pakolással a táborra. Mostanra hatalmas táskákban vannak a ruhák, amik Sanyi szerint még 10 embernek is elegek lennének :D Lehet tényleg nem vesszük fel a felét sem, de sosem lehet tudni, milyen időnk lesz.

Jaj, nem is meséltem még, hogy Anyósom nem nagyon akarja megemészetni a táborozásunkat. Már 2 napja azzal nyaggat, hogy biztos elmegyünk-e akkor is, ha esik. Ma este meg a pakolás közben megjegyezte, hogy legalább legyen elég ruha, ha már mégis részt veszünk...
Mondjuk Bennem egy percig sem merült fel, hogy itthon maradnánk, de ezt inkább nem osztottam meg Vele :-)))

Kedves Olvasóim!
Most akkor kicsit elköszönök, mivel jövő keddig nem leszek netközelben.
Szurkoljatok, hogy jó időnk legyen!!!

Szép hetet Mindenkinek!

Emlékezés

"Az élet vereséget szenved a haláltól, de az emlékezés megnyeri csatáját a semmi ellen."

Ma találtam ezt az idézetet, s nagyon passzol most a lelkiállapotomhoz.
Én is csatát akarok nyerni az emlékeimmel a fájdalom felett. De ehhez biztos idő kell, sok idő...

A napok csöndesen telnek. Sok régi emlék jut eszembe, ami mosolyra fakaszt. Amúgy meg napközben többnyire a jövőhéten induló táborunkat alakítgatjuk a számítógép előtt ülve( az Anyósom már tuti ki van akadva, de nem mondja :-))) ). De most jót is tesz az elfoglaltság, addig sincs időm a bánatomon gondolkodni.

Hétfőn lesz a temetés, egyenlőre arra készülök lelkileg, s fizikailag is, hogy mindnekinek legyen megfelelő ruhája, eljussunk a fodrászhoz stb...
A táborra való csomagolás majd csak utána kerül sorra. Tudom, kapkodni fogok majd, de talán semmi fontos nem marad itthon.

Isten Veled!

Sajnos ma reggel nagyon szomorú hírt kaptam: meghalt a Nagymamánk, az Édesapám anyukája. 87 éves volt, s már pár éve sajnos ágyhoz volt kötve, a látása is nagyon megromlott. Talán ezért, talán a sok hiányzó családtagja miatt, de már nagyon vágyott elmenni közülünk. Tegnap este megtehette...

Bár az utóbbi időben elég ritkán láthattam, ami miatt most lelkiismeret-furadalásom is van, mégis tudtam, hogy ő még egyedüli élő nagyszülőmként köztünk van. De tudom, hogy neki már így a jó, s megpróbálok erre gondolni.

Gyerekkoromban nem volt igazán közeli a kapcsolatunk, többnyire csak ünnepekkor találkoztunk. Aztán Anyu betegsége kapcsán köztük is nagyon szoros Anyós-Meny kapcsolat alakult ki, ami korábban sosem volt felhőtlen :-)

Anyu halála után én kerültem Hozzá nagyon közel, én lettem, akit óvhatott, segíthetett. Amikor érettségire, felvételire készültem minden nap ő főzött nekem. Reggel csörgött a telefon, elmondta, mi lesz a menü, én pedig kibicikliztem Hozzá. Jókat beszélgettünk ilyenkor. Mindig vidám volt, s saját magán is tudott nevetni!

Aztán sajnos a betegsége ágyhoz kötötte, s így töltötte az utolsó éveit, érthetően kicsit megkeseredve.

Tegnap este végleg feladta a küzdelmet, s elment a többiek után...

Nyugodj békében!!! Sosem felejtünk el!

Vasárnap

Erre a napra valami családi strandolást terveztünk. De hajnalban rosszul lett a Sanyi nagymamája, s bevitte a mentő a kórházba. Így a délelőtti program a kórházban szükséges dolgok összeszedésével, s bevitelével telt.
Délutánra kiderült, hogy szerencsére nincs olyan nagy baj, csak ez a meleg meg a kevés ivás okozta a bajt. Így az amúgy is türelmetlen lányainkat elvittük Győrbe a fürdőbe pancsolni egyet. Naná, hogy nagyon tetszett nekik, ki sem szálltak a vízből 2 órán keresztül. Sanyi persze rendületlenül csúszdázott, s engem szekállt, hogy szedjem össze a bátorságom, s csússzak le én is. Végülis megtettem, bár csak a kisebbiken, s nem is volt olyan rossz! Büszke voltam ám magamra! :-)))
Hazafelé hamburgereztünk egyet, s aztán alvás!

Heti beszámoló

A hozzászólásokat olvasva megnyugodtam, hogy vannak még ilyen "bátor" emberkék, mint én! :-)))

Megint hétvége van, s egy elég mozgalmas héten vagyunk túl. Minden napra jutott valami intézni való. Ráadásul ez a meleg nagyon tikkasztó. Én amúgy sem szeretem a meleget, hát ezt a kánikulát meg aztán végképp nem. Tudom, tudom nekem semmi nem jó...

Akkkor íme egy rövid összefoglaló a heti eseményekről:

Hétfőn Sanyi ledolgozta az utolsó munkanapját Győrben, így kedden már ment is orvosi vizsgálatokra az átvételhez. Szerencsére mindnehol megfelelt, bár a bürokrácia azért meghosszabbította a dolgok elrendezését. Természetesen minden papírral más-más helyre kellett futkosni, de azért egy délelőtt alatt megoldottuk.
Szerdán Hannának keresgéltünk szandált, mert természetesen ami tetszett, abból csak a 4. boltban volt a méretére való. De mindenképpen kellett, mert csütörtökön volt az osztálykirándulás. Győrbe mentek, volt nekik mindenféle program: Dinó-kiállítás, játszóterezés, séta a városban, s a legnagyobb élmény az ugripark. Nagyon lelkesen, de fáradtan jött haza. Közben aznap Sanyi is megkezdte a munkát az új helyen. Eddig tetszik neki, szimpatikusak a kollégák is.
Pénteken délután Győrbe kellett mennünk, Sanyi keresztanyját műtötték, így meglátogattuk.
Innen hazaérve a potom 40 fokban nekiálltam sütni, mert Sanyi szombat reggel ment a régi melóhelyre elköszönni a csapattól, s külön üzentek, hogy legyen valami fini süti. Így gyorsan összedobtam egy Főispánné-t, de közben jó párszor leizzadtam. De a lényeg, hogy ma mind egy szemig elfogyott, s jól sikerült ez is. Bár nem győztek könyörögni neki, hogy mégse hagyja ott őket :-)
A mai nap további programja az autószerelés volt. Szerencsére semmi baja az autónknak, csak már időszerű volt az olaj-és vezérműszíjcsre. Na, az utóbbival meggyűlt a bajunk, de megoldottunk. Én voltam Sanyi segédje, így mind a ketten nyakig olajosak lettünk estére! De a lényeg, hogy kész!

Hát röviden ennyi, most megyek is zuhanyozni, mert itt nagyon meleg van!!!

Kirándulás

Hétvégére eljött a várva várt napos idő, így ki is használtuk ezt. Szombaton családilag kirándulni mentünk. Jött mindenki: anyósék, s a sógornőm is. Így 2 autóval mentünk Sopronba, szendvicsekkel jól felpakolva. Délelőtt egy kicsit kirándultunka soponi hegyekben, megnéztük a hegytetőn, ahol az Após a katona-idejét töltötte. Persze ma már csak szétrombolt, kifosztott épületeket találtunk.
Utána pedig elmentünk bobozni a gyerekek nagy örömére. Naná, hogy mindegyikük nagyon élvezte, még Hilda is bátran ment minden alkalommal a Keresztanyjával. Én is rászántam magam egy lecsúszásra, bár nem valami könnyen. Tavaly nyáron már voltunk ott, s akkor Sanyival együtt mentünk, s sikeresen kidőltünk az egyik kanyarban, mert én állítólag nem arra dőltem, amerre kellett volna! :-)) /Ki tudta, hogy azt is kell??? :-P / Mostennél azért jobban sikerült, de nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc időtöltésem. Én valahogy nem vagyok elég bátor az ilyen dolgokhoz. De a gyerekek örömét annál jobb volt nézni. Hazafelé mindegyikük bóbiskolt az autóban, de ma tuti élménybeszámolót tartottak a suliban.