Köszönöm a hozzászólásokat.
A verset az interneten találtam, s olyan volt, mintha nekem szólt volna.
Csilla!
Megsírattál...:-)
Talán, ha nem így alakul, sosem kerülünk ilyen közel egymáshoz.
Emlékszel a heti levélváltásokra? Hétfőn mindjárt írtam, hogy még válaszolhass rá a hét közepén, aztán minden péntek délben alig vártam, hogy beérjen a buszod. :-)
Szerintem, ha lát minket anyu, biztos mosolyog, mégha nem is vagyunk tökéletesek, csalódást biztos nem okozunk neki. Ilyen sok gyönyörű gyerekkel? :-)))
Jaj, Hanna olyan aranyos volt tegnap este. Hilda kérdezte miért ég a gyertya. Hanna pedig magyarázta neki, hogy tudod nekünk van egy másik nagymamánk is, aki meghalt. Persze a törpi nem értett az egészből semmit, de nagyon édesek voltak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


az égő gyertya nálunk is megidézte az emlékét...
VálaszTörlésigen igazad van lenne miért mosolyognia
:)