Csütörtök reggel azzal kelt a mi kis majdnem 3 éves lánykánk, hogy Ő bizony oviba akar menni. Így felöltöztünk, s elvittük. Odaérve aztán váléasztott magának jelet, övélesz a napocska. S minden búcsúzás nélkül kézen fogta az Óvónéni kezét, s bement a csoportba. 1 órát hagytuk ott így elsőre. De bevallom nagyon elveszettek voltunk a mi kis törpikéink nélkül. Azért izgalommal vártuk, milyenek lesznek az első benyomások. Azt mesélték, nagyon csöndben volt, s el sem mozdult az Óvónéni mellől, de nem volt vele gond. Nagyon lelkesen fogadott minket, s hazajönni is alig akart. Már délután legszívesebben ment volna vissza.
Ma reggel ismét vidáman kelt, s közölte, hogy hívjam fel az ovit, hogy gyorsan reggelizik és már megy is :-)))
Szintén nem volt vele baj, s már beszélgetett is már.
Így visszagondolva nagyon gyorsan eltelt az idő, amit kicsit sajnálok is. De tudom, hogy ez így van rendjén. Biztos neki is jót tesz majd a gyerektársaság. Most egy hétig még biztos csak rövidke időket marad, aztán majd hosszabítunk rajta.
Az ovilátogatás után gyors bevásárlás volt a program, s bár évente szinte kétszere veszünk csak kaparós sorsjegyet, ma megtettük. S láss csodát. Nyertünk!!!Méghozzá 5000Ft-ot. Nem kell aggódni, nem leszünk függők, de nagyon örülünk a nyereménynek.
A héten volt a suliban szülői, amit Sanyinak hála, megúsztam.:-)
Én valahogy nem szeretem, elég unalmas szokott lenni.Most sem mondtak végülis semmi extrát, Sanyi is nehezen bírta már a végét. De nem baj, neki is jusson a jóból. :-P
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése