Csak úgy

Élünk ám még, csak nem volt különösebb esemény mostanában, így nem írtam...
Zajlanak a hétköznapok, melyek legrosszabb része a korán kelés. Jól van, tudom, hogy a fél 7 nincs olyan korán, de én akkor még úúúgy tudnék aludni. Bevallom őszintén sajnálom is a Hannát, hogy suliba kell mennie :-) De ezt nem mondom ám meg neki :-)

Továbbra is tart a hideg, aminek egy előnye van: a jégen szánkózás. Már tökélyre fejlesztettük a dolgot, ugyanis én ülök Hilda ül a szánkón velem vagy Hannával és Sanyi vagy a sógornőm (akik tudnak korizni ) húznak minket. Nagyon élvezik a csajok, meg én is :-)))

Ma sajnos szomorú évforduló is van a családban .Egy éve ezen a napon halt meg Sanyi nagypapája ( anyósom édesapja ), így ma rá emlékezünk. Gyújtottunk egy gyertyát, s kitettük a fényképét az asztalra. Hamar eltelt ez az év, még mindig nagyon fura, hogy nincs velünk.

Új hét

A hétvégénk nagyon gyorsan eltelt, kivételesen Sanyinak is mindkét napja szabad volt. A lányok ezt maximálisan kihasználták, szokás szerint :-) Különösebb programunk nem volt, Hannával befejeztük a hiányzás alatt tanultak pótolását, s a többi idő a pihenésé lett.

Ma már mehetett suliba a lányzó, bár szerencséje volt, mert csak délig voltak, mivel a tanárokat okosítják valami értekezleten. Biztos van mit tanulniuk :-)))

Mivel az egész délután szabad volt, maradt idő a levegőzésre is, így kimentünk a jégre csúszkálni. Jó, azért ez túlzás, mert sem én, sem Hanna nem valami bátor ilyen téren. De Hildában azért látok valami apai örökséget ezen a téren...

Félévi bizi

Hát, ezt is megértük. Nagylányunk hazahozta első félévi bizonyítványát :-)

Összességében nagyon meg vagyok elégedve vele. Látszik, hogy már kezdi ráérezni a tanulás ízére, s sokat fejlődött.
A magatartás étkelésre "jó"-t kapott, bár fel van tüntetve, hogy néha zavarja társait. Hát igen, ezt tudom, hogy sokszor beszél óra közben is, meg feláll zsepiért stb., de talán ez még így elején belefér. Annak viszont nagyon öültem, hogy a betűismerete, a másolás írott és nyomtatott szövegről mind-mind hibátlan minősítést kapott. Írásmódja olvasható :-)
Matek, ének, torna, környezet mindegyike megfelelő.
Amiben hiányosság mutatkozik az a rajzkézség, s szerintük szegényes a fantáziája, ami ezen a téren megmutatkozik. Hát ezzel tisztában is vagyunk, mert szegénykém nagyon nem tud rajzolni, s ebből fakadóan nem is szeret.

Véleményem szerint ez így elsőe nem is olyan rossz, én a kezdeti akadozások során sokkal rosszabbra számítottam. Biztos vannak, maximalista szülők, akiknek ez kevés lenne, de nem kell mindenkinek zseninek lennie :-)

Itthoni napok

Továbbra is élvezzük az együtt töltött itthoni napokat.
Jól van, ez azért így túl szép lenne. Bevallom néha nem semmi együtt a két csaj. Tudnak vitatakozni rendesen. A következő pillanatban meg úgy játszanak, mintha semmi sem történt volna. Ezért nekem az az elvem, hogy csak akkor szólok bele, ha már tényleg nem bírnak magukkal. De ma megkaptam az anyósomtól, hogy ez nem helyes nevelési elv. Szerinte én nem tudok és nem is akarok nekik parancsolni. Hm...Hát, inkább nem fejtettem ki neki részletesen ezzel kapcsolatos véleményemet, csak annyit, hogy szerintem a mi gyerekeink és azt teszünk, amit akarunk. Gondolom nem kell mondanom, hogy nem arattam osztatlan sikert :-)))
De legalább Sanyi egyetértően bólogatott. :-)

Jajj, várom már a tavaszt, aztán ezerrel dolgozunk a kis házunkon. Gondolatban már be is rendeztem ám, csak az a baj, hogy nincs varázspálcám, hogy ezt egy csapásra megvalósítsam. De biztos jó lesz a közös munka is, atól lesz igazán a mienk.

Ismét doki, ismét hó

Reagálva az előző bejegyzésem hozzászólásaira:
Ejnye-bejnye kedves olvasóim, úgy látom szövetkeztek itt ellenem! Nem szép dolog ám ez! :-)))

Orvosilag a helyzet némiképp javult, legalábbis, ami a lányokat illeti. Én mostanra kezdek igazán belekeveredni ebbe a vacakba, de azért igyekszem küzdeni a bacik ellen.
Hannát a hétre még kiírta a doki, hogy biztos gyógyultan mehessen suliba. Hilda meg nagyon jól viseli, még a borzalmas ízű köptető is nagyon fini neki.

Amúgy meg nagyon szépen esik a hó, már tegnap este óta. Bár ilyenkor nagyon szép a táj, mégis inkább a tavaszt várom már. Meg igazán most nem is tudjuk kiélvezni a havat, mert a lányok még szobafogságra vannak ítélve.

Sanyi úgy néz ki jól beilleszkedik az új munkahelyen. Jó kis csapatba került, szívesen jár dolgozni. Bár a bejárás nem túl jó, mert elég sok időt elvesz, de még így is többet látjuk, mint a fuvarozós korszakban. Remélhetőleg a fizetés is rendszeresebb lesz, mint ott volt...

Továbbra is betegen

Helyzetjelentés a beteg-tanyáról:

Hanna továbbra is fekvésre van ítélve, amit csak nagy kínszenvedések árán sikerül betartania. Napközben szinte végig igényli a társaságomat: mesét olvasok, matekozunk, közben pedig Hilda is szórakoztat minket. Sajnos tegnap már neki is nagyon folyt az orra, reggelre meg csak rekedtes hangja maradt. Ezzel jól rám is ijesztett, így elvittük az ügyeletre. Szerencsére a tüdeje tiszta, kapott orrcseppet és köptetőt. ( Hú, olyan jó pasi volt az ügyeletes doki :-)))))) )
Most estére már én is alig kapok levegőt, úgyhogy szerintem szép lassan az egész család megfertőződik.

Ma délután pedig ünneplésre is volt okunk, ugyanis Sanyi nagymamája hétfőn lesz 80 éves. Erre az alkalomra összehoztunk jó sok enni-innivalót, s meglepetésszerűen beállítottunk hozzájuk a vacsorával. Volt ám öröm, meg könny is.

Betegség

Hannát ma elvittem ovoshoz, s bevallom őszintén eléggé megijesztett. Hallott a tüdeje egyik oldalán valami zörejt. Írt fel antibiotikumot és szigorú pihenésre ítélte. Na pesze ilyenkor aztán nem akar ám egész nap mesét nézni, s ágyban henyélni. Szabályosan veszekedni kell vele, hogy nyugton maradjon. Remélem megússzuk ezt is gond nélkül, s elkerüljük a kórházat is.
Aggódom nagyon...
Közben már Hildának is kezd folyni az orra, de talán a két betegségnek nincs köze egymáshoz. Szeintem megfázott, mert éjjel mindig leúgja a takarót magáról, s állandóan jéghidegek a lábai. Úgyhogy mától zokniban fog aludni, pedig nagyon idegesíti.

Hanna betegszabin

Hanna kivette az idei év első betegszabiját. Tegnap délután már elég nyúzottan jött haza, mondta, hogy egész nap nem érezte jól magát. Megmértem a lázát, s volt egy kis hőemelkedése, így ma már nem engedtem suliba. Na, annyira nem bánta a dolgot. Mondjuk ma reggel én sem, mert így fél 9-ig aludhattunk :-)))
De ma már jól volt, Hildával nyúzták is egymást rendesen. Hilda nehezen viseli, ha Hanna szekállja, bár őt sem kell félteni, simán vitába keveredik vele és jól kiosztja. Kész kabaré a két csajszi.
Ma lebontottuk a karácsonyfát, már nagyon potyogott, meg úgysem időszerű már. Ilyenkor egy idő után inkább zavaró, s alig várom, hogy ki lehessen takarítani utána. Aztán a szobában is folytattam a nagytakarítás, így most egész embei körülmények adódtak a sok barbie-kellék ellenére. Az a halálom, amikor éjszaka belelépek valamelyik babacipőbe, vagy kacatba. Húú, nagyon mérges tudok lenni. Így új szabályokat fektettem lea lányoknak, csak addig maradnak a babák, amíg minden este el is rakják őket. Kiváncsi leszek...

Életmentés

Jó, talán ez kicsit túlzás, de ha belegondolok lehet valóban megmentettük egy ember életét.
Szombat este ismét sétálni mentem, ezúttal a sógornőm is velem jött. Tök jól elbeszélgettünk, kiszellőztettük a fejünket. Már az utcában jártunk, amikor jajjgatást hallottunk a másik oldalról. Rögtön sejtettük, hogy ez Laci bácsi lesz, az egyik kedves idős bácsi. Sajnos már 10 éve meghalt a felesége, s magára maradt, így nagyon egyedül érzi magát. Jobb híján a kocsmába jár, hogy emberek közt legyen, de sajnos iszik is ilyenkor. Ez történhetett akkor is, mert eléggé kapatos állapotban volt, s a csúszós úton elesett. Csak segítséggel tudtuk becipelni, ahool bekötöttük a kezét, ami gondolom az esés miatt megsérült. Aztán értesítettük a gyerekeit is. Jöttek is rögtön, aztán kapta is szegény öreg a fejmosást. Mint egy gyereket úgy leteremtették. Meg is sajnáltam.

Úgyhogy ezek az esti séták hasznosak is, mert ha nem jövünk erre, akkor este már senki nem mászkált volna az utcán, mivel főként idősek laknak erre. Reggelre biztos megfagyott volna :-(
Így még nagyobb lelkesedéssel sétálok minden este.

Rövid jelentés

Újra itt vagyok, bár a gépem még nincs kész, de talán a héten az is meglesz.

Lezajlott ez a sok-sok ünnep. Bevallom már nem bántam, mert elég volt a sok evés-ivásból.
A gyerekek nagyon élvezték a sok ajándékot, meg az egész karácsonyi hangulatot is.
A szilvesztert itthon töltöttük családi körben, így is voltunk jó sokan. Éjfél után fél órán keresztül szolgáltattuk a tűzijátékot az utca lakóinak. Biztos nagyon örültek nekünk :D
Különösebb újévi fogadalmat nem tettem, max annyit, hogy megpróbálok kicsit többet sétálni, mozogni. Ezt eddig egész jól meg is valósítom, esténként elmegyek egy fél órát sétálni, de szigorúan magamban, ez egyben kis kikapcsolódás is.
Közben belefogtunk a felújítási munkálatokban a házon, bár egyenlőre csak rombolunk. Az egyik szobában már teljesen le van verve a vakolat. Így még kicsit elkeserítő látványt nyújt, de remélem minél előbb kitavaszodik és mehet a munka. Már nagyon várom :-)

A héten újra elkezdődött a suli, ami legrosszabb velejárója a koránkelés. Hannát elég nehezen tudom kicsalogatni a jó meleg ágyból. De a tanulás úgy néz ki egyre jobban megy neki. A szünetben is gyakoroltunk azért. Sikerült rájönnöm, pár betű leírása miért megy neki ennyire nehezen. Sokkal bonyolultabban írta le, mint ahogy lehetne. Ezeket korrigáltuk, így már szebben mutat az az írásfüzet, meg magabiztosabban áll neki a feladatoknak is. Úgy látom nem árt besegíteni a tanár nénik munkájába :-P