Előkerültem...
Nem tartottam be a tavaly megtett ígéretemet, hogy többet nem kötök koszorút :-P
Mégiscsak kimentem segíteni Anyósnak, mert sajnáltam, hogy egyedül küszködik vele.
Közben a sógornőm is így gondolta, s néhány napra hazajött. Így mi is kiköltöztünk a hétre. Nosztalgiáztunk egy kicsit. Mondjuk most jól telt ez az időszak. Reggeltől estig koszorúkötés, amit igyekeztünk hangulatilag feldobni. Hát, rég nevettem már ennyit. Persze Anyóst néha kiakasztottunk, meg Ő is minket, de hát ki törődik ezzel :-P
A munka idén is fárasztó volt, így újra megfogadtam, hogy tényleg ez volt az utolsó alkalom. Majd kiderül jövőre...
A héten volt Hilda szülinapja, nagyon örült minden köszöntésnek, ajándéknak.
Itt is köszönöm mindenkinek, akinek eszébe jutott és írt :-)
És újabb nagy lépés volt az oviba, hogy már ott is alszik. És tényleg alszik is. Míg itthon alig lehet lefektetni, ott simán pihen. Jót is tesz neki, mert estére nem olyan nyűgös.
Pénteken Sanyival kirándultunk egyet. Ugyanis mi vittük haza a sógornőmet Szentendrére. Az út nagyon hosszú volt, de a környék csodálatos. Irigylem is érte. Meg jó volt kicsit gyerekmentesen lenni. Jót beszélgettünk közben.
Az éjszakai óraállításnak köszönhetően ma 6-kor keltünk. Hilda amúgy is korai kelő hétvégén is, ugyanis reggel 7-kor már éhes és rögtön ennie kell :-P
Már előre örülök, hogy most napokig 6 körül kelhetek.
2010. október 31., vasárnap
2010. október 24., vasárnap
Mese
Régen írtam már...megint.
Pedig én igyekszem, csak sosem jön össze.
Ilyenkor meg az a gond, hogy nem tudom, hol kezdjem, meg mit is akartam mesélni.
Apropó mese... Hanna csütörtökön azzal a jó hírrel jött haza, hogy holnapra mesét kell írnia. Hát, mondhatom nagyon boldog voltam. Persze semmi használható nem jutott eszembe, hiába kutattam az interneten is. Ekkor csodák csodájára megláttam, hogy Nővérkém is a gépnél ül, pedig ez nagyon ritka dolog, hogy mi összefussunk így. Mindjárt el is meséltem neki nagy gondomat, s kiderült, hogy Laura lánya épp most nyert iskolai meseíró versenyt. Így adott volt a dolog, s fél óra múlva meg is érkezett a mű.
Íme:
Varázsmanó
Egyszer láttam egy manót. Kicsi volt, vidám és varázspálcája volt.
Bármit el tudott tüntetni, fekete pontot, az olvasókönyvet, sőt az egész iskolát is.
Teljesítette a gyerekek kívánságát. Egy kisfiú füzetéből kitörölte a fekete pontokat, egy kislány kérésére az iskolát is eltüntette. A kislány örült neki, többet nem kell korán kelnie. De pár nap után nagyon unatkozott, sajnálta már az iskolát.
Mikor elkezdett szomorkodni felébredt és rájött csak álmodta a manót. Manó nincs, iskola van. Most először vidáman indult kora reggel iskolába.
Hanna másnap nagy izgalommal ment suliba, hogy mit szólnak majd a meséhez. És a siker nem maradt el. Emi néni 2x is felolvastatta vele, annyira tetszett neki, s egy hatalmas *5-el jutalmazta :-)))
Úgyhogy köszönjük még egyszer az unokatesói segítséget, legközelebb is szólunk ígérem, ha ilyen lesz ! :-)
Pár nap és Hilda 3 éves lesz, így ma már megkezdődött az ünneplés. Délután jött a Keripapa ( Gábor sógorom ) és Szilvi, amiről Hilda semmit nem tudott, mivel így szólt az előzetes kérésük. Így aztán volt is meglepetés, amikor beállítottak egy gyönyörű rózsaszín tortával: gyertyával, tűzijátékkal. Hilda csak nézett nagy szemekkel:
Pedig én igyekszem, csak sosem jön össze.
Ilyenkor meg az a gond, hogy nem tudom, hol kezdjem, meg mit is akartam mesélni.
Apropó mese... Hanna csütörtökön azzal a jó hírrel jött haza, hogy holnapra mesét kell írnia. Hát, mondhatom nagyon boldog voltam. Persze semmi használható nem jutott eszembe, hiába kutattam az interneten is. Ekkor csodák csodájára megláttam, hogy Nővérkém is a gépnél ül, pedig ez nagyon ritka dolog, hogy mi összefussunk így. Mindjárt el is meséltem neki nagy gondomat, s kiderült, hogy Laura lánya épp most nyert iskolai meseíró versenyt. Így adott volt a dolog, s fél óra múlva meg is érkezett a mű.
Íme:
Varázsmanó
Egyszer láttam egy manót. Kicsi volt, vidám és varázspálcája volt.
Bármit el tudott tüntetni, fekete pontot, az olvasókönyvet, sőt az egész iskolát is.
Teljesítette a gyerekek kívánságát. Egy kisfiú füzetéből kitörölte a fekete pontokat, egy kislány kérésére az iskolát is eltüntette. A kislány örült neki, többet nem kell korán kelnie. De pár nap után nagyon unatkozott, sajnálta már az iskolát.
Mikor elkezdett szomorkodni felébredt és rájött csak álmodta a manót. Manó nincs, iskola van. Most először vidáman indult kora reggel iskolába.
Hanna másnap nagy izgalommal ment suliba, hogy mit szólnak majd a meséhez. És a siker nem maradt el. Emi néni 2x is felolvastatta vele, annyira tetszett neki, s egy hatalmas *5-el jutalmazta :-)))
Úgyhogy köszönjük még egyszer az unokatesói segítséget, legközelebb is szólunk ígérem, ha ilyen lesz ! :-)
Pár nap és Hilda 3 éves lesz, így ma már megkezdődött az ünneplés. Délután jött a Keripapa ( Gábor sógorom ) és Szilvi, amiről Hilda semmit nem tudott, mivel így szólt az előzetes kérésük. Így aztán volt is meglepetés, amikor beállítottak egy gyönyörű rózsaszín tortával: gyertyával, tűzijátékkal. Hilda csak nézett nagy szemekkel:
2010. október 11., hétfő
Ősz
Már javában benn vagyunk az októberi hónapban, s én még egy bejegyzést sem írtam. Így gyorsan pótolom is eme mulasztásomat.
Az hónap első hétvégéjét Móron töltöttük, akkor zajlottak ugyan is a Bornapok. Szombaton Sanyi egyik régi munkatársához voltunk hivatalosak, akikkel már nagyon rég nem találkoztunk. Jól éreztük magunkat nagyon. Aztán Apuval és a Tesómékkal benéztünk kicsit a programok helyszínére, ahol persze óriási volt a tömeg. A Szinetár-Bereczki koncertet hallgattuk meg, aminagyon jó volt, bár semmit nem lehetett látni belőlük. Kicsit körbenéztünk a vásárban is, de megállapítottunk, hogy ilyen drágán semmit nem akarunk megvenni :-)
Másnap Apu főzte az ebédet, s délután még kicsit elvittük a lányokat a hinták, játékok közé. Felültek egy kis vonatra, s nagy meglepetésünkre Hanna felkéredzkedett az ugráló asztalra, aminél ilyen gumis madzagok tartották. Jól megmondtam, mi?De biztos tudja mindenki, mire gondolok, csak nem tudom, hogy nevezik :-P
A mostani hétvége itthon,nyugiban telt. Mindig nem lehet csavarogni. Főleg ilyen hidegben nem..brrrr
Nem szeretem ezt a ködös, hideg időt. De gondolom más sem.
Suliból tovább érkeznek a jó jegyek. Verstanulás 5, magatartás-szorgalom 4. Én már ennek is nagyon örülök, hisz tavaly 3-nál sosem kapott jobbat.
Hilda aktívan oviba jár, nagyon szereti. Idáig egy falatot sem evett a tízóraiból. De múlt héten megtört a jég, s végre leült enni a gyerekek közé. Állandó játszótársa Laura, akit nagy büszkén mindenkinek be is mutat, hogy ő a barátnője :-)
Ma van 2 hónapja, hogy Sanyi balesetet szenvedett...
Szerencsére már jól van, majd a héten lesz felülvizsgálat.
Hát, nagyjából ennyi a beszámoló, most pedig rendbe teszem az ismét veszekedő lányaimat. Megőrjítenek :-P Napközben mindegyik a másikat hiányolja, ilyenkor meg nem férnek meg.
Az hónap első hétvégéjét Móron töltöttük, akkor zajlottak ugyan is a Bornapok. Szombaton Sanyi egyik régi munkatársához voltunk hivatalosak, akikkel már nagyon rég nem találkoztunk. Jól éreztük magunkat nagyon. Aztán Apuval és a Tesómékkal benéztünk kicsit a programok helyszínére, ahol persze óriási volt a tömeg. A Szinetár-Bereczki koncertet hallgattuk meg, aminagyon jó volt, bár semmit nem lehetett látni belőlük. Kicsit körbenéztünk a vásárban is, de megállapítottunk, hogy ilyen drágán semmit nem akarunk megvenni :-)
Másnap Apu főzte az ebédet, s délután még kicsit elvittük a lányokat a hinták, játékok közé. Felültek egy kis vonatra, s nagy meglepetésünkre Hanna felkéredzkedett az ugráló asztalra, aminél ilyen gumis madzagok tartották. Jól megmondtam, mi?De biztos tudja mindenki, mire gondolok, csak nem tudom, hogy nevezik :-P
A mostani hétvége itthon,nyugiban telt. Mindig nem lehet csavarogni. Főleg ilyen hidegben nem..brrrr
Nem szeretem ezt a ködös, hideg időt. De gondolom más sem.
Suliból tovább érkeznek a jó jegyek. Verstanulás 5, magatartás-szorgalom 4. Én már ennek is nagyon örülök, hisz tavaly 3-nál sosem kapott jobbat.
Hilda aktívan oviba jár, nagyon szereti. Idáig egy falatot sem evett a tízóraiból. De múlt héten megtört a jég, s végre leült enni a gyerekek közé. Állandó játszótársa Laura, akit nagy büszkén mindenkinek be is mutat, hogy ő a barátnője :-)
Ma van 2 hónapja, hogy Sanyi balesetet szenvedett...
Szerencsére már jól van, majd a héten lesz felülvizsgálat.
Hát, nagyjából ennyi a beszámoló, most pedig rendbe teszem az ismét veszekedő lányaimat. Megőrjítenek :-P Napközben mindegyik a másikat hiányolja, ilyenkor meg nem férnek meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

