Fuvarozás

A vasárnapi pihizős nap után hétfőn korán indult a nap. Ugyanis én is dolgozni mentem Sanyival. Reggel 6-kor indultunk elvinni a hétvégén behozott árut. Indulás előttkb 10 percig tipródtam, hogyitthagyhatom-e a lányokat :-P. Megtettem...
Először Százhalombattára mentünk, ott lerakodtunk, majd Győrben volt még elintézni való a szervízben, utána gumiabroncsot javítattunk, szóval akadt elintézni való bőven. Délután 1 óra múlt, amikor hazaértünk. Útközben jókat beszélgettünk, hülyéskedtünk. Nagyon jó volt kicsit kettesben lenni, bár hosszabb távon nem bírnám ezt az ülést, az biztos.
Persze, hogy is gondolhattam, hogy eközben minden simán ment itthon. Azzal fogadtak, hogy reggel óta hány, hasmenése van, akárcsak az unokatesójának. Persze, kiéreztem Anyósom rosszallásást, hogy így leléptem, ráadásul jött ez a betegség is, amit persze nekem tudnom kellett volna előre.
De nem nagyon vettem ám föl a dolgot, mert nem hagytam felügyelet nélkül, s én sem csinálhattam volna semmi mást a gyógyulása érdekében. Délután aztán ápolgattam Hannát, estére már egész jól is volt.
Sanyi ismét útra kelt az esti órákban, sosem találjátok ki, hova ment....naná, hogy Németországba :-)

Falunap

A hetünk nem volt különösebben jó. Egyrészt küszködtünk ezzel a borzalmas meleggel. A gyerekek is nehezen találták föl magukat, semmi nem volt jó nekik. De én magam is így voltam ezzel. Másrészt Sanyi társaságát is nélkülöznünk kellett, mivel elég kemény hete lett neki is. Csütörtök este jött haza, de péntek hajnalban jött a telefon, hogy a kollégája alatt megállt az autó Ausztriában, persze áruval megrakva, amit tovább kellett vinni Németországba. Így Sanyinak újra ki kellett mennie, ráadásul hazafelé húzhatta is a másik furgont. Szombat délutánra sikerült csak hazakeverednie meglehetősen fáradtan.



Közben a szombati nap volt itt a falunap. Délelőtt elmentem a lányokkal kézműveskedni a Faluházba. Lehetett csinálni hűtőmágnest különböző gipszformák kifestésével, meg ceruzatartókat. Hilda nagyon ügyesen festegetett, s ráadásul teljesen egyedül. Meg is lepődtem, milyen kis önálló volt.
Délután mindenféle énekes-és táncos csoportok léptek föl. Estemegbál volt. De addigra sajnos elkezdettesni az eső, meg hideg is lett, ráaádsul Sanyi is nagyon fáradt volt, így 10-kor már hazajöttünk. De azért így is jó volt kimozdulni kicsit.
Ma pihenős napunk volt, délután családilag végig-aludtuk a Forma1-et :-)))

Hétvégi beszámoló

Pénteken Sanyi szerencsésen hazaért az első útjáról. A Főnök is nagyon meg volt elégedve vele. Lányok természetesen nagy örömmel fogadták :-)
Szombaton Pusztavámra mentünk a nővéremékhez, ugyanis náluk tartottuk a táborunk utó-találkozóját. Persze nem volt ottmindenki, csak a szervező-brigád, így is voltunk közel 40-en. Beleptük az egész udvart. Sógorom hatalmas adag tésztából gyártotta egymás után a jobbnál jobb pizzákat. Simán csinálhatnák nagyüzemben is, olyan jól sikerültek. A sok evés után zene is volt, így az udvaron letáncolhatta magáról mindenkia sok megevett kalóriát. Azért a szomszédokat nem irigyltem, mert este11-kor még javában zajongtunk :D
Aztán megpróbáltunk valamennyit aludni is náluk, de ez kezdetben a meleg, később avihar miatt egyszerűen lehetetlen volt. Úgy látszik mindig álmoak maradunk, hol víz zúdula szobába, hol meg meleg van :-P

Másnap reggelre végre megérkezett a hűvösebb idő, szinte élvezetes volt fázni, a hazafelé út is sokkal kellemesebb volt így.

A hétfői nap kicsit rábeszéltem magam a kertészkedésre, mert eléggé ráfért már( ezzelAnyósom biztos egyet ért :D ), aztán kitakarítottuk a furgont, hogy csillogjon-villogjon. Ma délben már útra is kelt vele Sanyi Németországtúlsó felére. Hát, nem mondom, hogy annyira happy lennék, dehát én választottam neki :-)))

Hőség

Ideértem a géphez a hőség ellenére is, pedig mostanában ritkán szánom rá magam. Elviselhetetlen a meleg itt az emeleten ilyenkor este, így többnyire az udvaron vagyunk, ameddig csak bírjuk a szűnyogoktól.
Én a meleget alapból sem kedvelem, de ezt a napokóta tartó kánikulát egyenesen utálom már. A gyerekek is sokkal nyűgösebbek, na meg én is...

Közben vannak fejlemények nálunk munka-ügyben ismét. Szombatontaláltam a Sanyinak egy álláshirdetést, ahol fuvarozó cég keres sofőrt. Igen, aza jól beváltállás, amivel korábban sajnos már megjártuk. De gondoltam egy próbátmegér, így sanyi beszélt is a főnökkel, s másnap találkoztakis. Úgy tűnik jó benyomást keltett, mert másnap már hívta is a pozitív válasszal. Így kis tanakodás után, úgy döntöttünk adunk még egy esélyt ennek a munkának. Egyrészt, mert Sanyi szívesen csinálja, másrészt talán a dereka is jobban bírja ezt, s nem elhanyagolható szempont a magasabb fizetés sem. Ami szimpatikus ennél a fickónál, hogy nem ígér hatalmas összegeket, inkább heti 3-4 napnyi fuvart garantál, de persze lehet vállalni többet, ha valaki akar, mégsem várja el, hogy megszakadjon nála a dolgozó.
Remélem ezmár egy hosszas, sikeres együttműködés lesz.

Így tegnap este ismét összepakoltunk neki, s elindult Németország felé.
Nem mondom, hogy nem bántam, amikor megint egymagamra maradtam a gyerekekkel, de már megkaptam Tóle, hogy most nem szólhatok, mert én szereztem az állást :-)))

Közben tegnap a Sógornőm is hazajött 2 napra, így ma elvittük strandolni a gyerekeket egész napra. Hát, nem mondom, így víz mellett elviselhetőbb volt ez az időjárás, de mostanra már nyoma sincs a friss érzésnek, olyan meleg van itt!

Pakolás és strandolás

A hazaérkezés utáni kipakolásnak valahogy nagyon nehezen álltam neki, de a táskából való ruhakeresés sem volt túl nagy élmény, így azért hétvégére mindnen cuccunk visszakerült a megfelelő helyére.
Pénteken délután strandoltunk "csak csajok": lányaim, anyósom, sógornőm, keresztlányom, a fiúk meg természetesen itthon maradtak meccset nézni :-)) De mi így is nagyon jól elvoltunk. Vittünk magunkkal egy nagy doboz palcsintát, üdítőt, kekszet, kész piknik lett belőle. A csajok ki sem akartak szállni persze a vízből, csak az evés idejére.
Este aztán bográcsoztunk, bár elég nehezen sikerült a rengeteg szúnyog miatt. Amolyan búcsúestet tartottunk, mert a Sógornőm másnap költözött el Visegrádra. Magánéleti okokból döntött így, remélem bevállnak a reményei, de mindnekinek nagyon hiányzik. Különösen a Hilda rajong érte, aki azóta is naponta többször keresi és emlegeti.

Amúgy a nyári szüneti napok gyorsan telnek,a gyerkőcöknek van idejük játszani bőven, szerencsére az idő is nagyon jó, néha túlságosan is :-)
Az esték pedig természetesen a meccsekkel telnek. Mondjuk engem nem zavar, néha még nézem is, és én szoktam beírni a Vb-táblázatunkba azeredményeket is, úgyhogy igazán rendes kis feleség vagyok, nem? :-)))

Hazaértünk

Hazaértünk...
Bár a tábor már 2 napja véget ért, mi csak ma jöttünk haza. Kicsit nyaraltunk még Apunál a lányokkal. Valahogy nem akaródzott visszatérni a megszokott életbe :-)

Most kéne valami rövid összefoglalót írnom az elmúlt napokról, de ez nem egyszerű ám!
De azért megpróbálom napokra bontani:
Csütörtökön reggel indultunk hatalmas megpakolt utazótáskákkal, s kb 10-reértünk oda. Addigra már álltak a sátrak, s készülőben volt a paprikás krumpli. Hilda persze el sem mozdult a lábunk mellől, dehát ez érthető, hiszen közel 80-an voltunk, számára mind idegenek. Aznap főleg kipakolással, ismerkedéssel telt. Mi sátorban aludtunk a lányokkal, s szerencsére az éjszakák sem voltak hidegek, nagyon élvezték ők is. Bogarak, pókok is lekerültek minket, ezektől írtózom :-) Bár Sanyi biztos eltávolította volna őket!
Pénteken rövid kirándulás volt a program, bár mi autóval utaztunk, nem akartam Hildát cipelni.
Ott beszélgetések, mise, számháború volt a program. Nagy sikert aratott az ebéd is, az ottani Karitász csoport hölgytagjai sütöttek nekünk közel 500 palacsintát.
Szombaton rendőrök érkeztek Hozzánk. Sanyi huga és a barátja, akik civilként igyekeztek elvegyülni köztünk. Pedig fontos feladattal érkeztek, mivel 2 rab megszökött a fehérvári börtönből, s így ők biztosították a gyerekek nyugalmát. Ez a hír meglehetősen felkavarta a gyereksereget, s a fantáziájukat is eindította. Az esti tábortűz alatt aztán akcióra is sor került, s bátor rendőreink kisebb hüzdelem után megbilincselték az egyiküket. Csak ezután fedtük fel, hogy mindez csupán egy kicsit gonosz tréfa volt a gyerekeknek, akik állandóan az éjszakai bátorságpróbáért szekállnak minket. Most megkapták... Lehet most többen szörnyűlködtök ezen, de a gyerekek, nagyon jól levették az egészet, s utólag sokan be is ismerték, hogy valóban nem voltak olyan merészek, mint képzelték magukról. Azért kíváncsi lennék, hogyan adják ezt elő otthon :-P
Vasárnap nagyon szuper koncertet adott a Forró Cappuccino nevű együttes, ők angol és afrikai dicsőítő zenéket énekelnek, s mindezt tánc is kíséri.
Hétfőn játékos, beszélgetős napunk volt, meglehetősen meleg idővel.
Kedden pedig délelőtt akadályversenyen vehettek részt a gyerkőcök, aztán pakolás, s este táborzárás.

Állandó esti program volt a gyerekek terelgetése, siettetése a fürdőben, mert a meleg víz mindig hamarabb elfogyott, mint kellett volna. Aztán ezt követte a kullacsászás, ebből is akadt bőven.
Na, meg persze szúnyogben sem szenvedtünk hiányt! :-)

Összességében nagyon élménydús, de fárasztó hetünk volt. Agyilag teljesen sikerült kikapcsolódni, s ez már nagyon ránk fért.
Ezek után elég nehéz volt visszatérni a civilizációba, dehát muszáj volt...