Reggeli nyüglődés

Hát a mi hétköznap reggeleink megérnek egy bejegyzést.
Fél 7 után 5 perccel szoktam kelni, bevallom néha elég nehezn. Utána kezdem el keltegetni Hannát is. Na, ez az ami nem egyszerű dolog. Miután eljut hozzá, hogy ismét reggel van, fejére húzza a takarót, s közli, hogy ő ma nem megy, meg emúgy is uuutálja az iskolát, s minek kell neki még mindig mennie...
Ezután kezdődik a kérlelés, majd könyörgés, morgás, fenyegetőzés, zsarolás. Nem vagyok büszke rá, de néha már kiakaszt. Olyankor már nem nagyon tudok kedvesen beszélgetni vele. Aztán rőpke nmegyed óra szenvedés után általában elveszem a takaróját, s akkor nagy morogva felkel. Persze közben többnyire Hilda is felébred, pedig ő aludhatna még nyugodtan, ráadásul könnyebb dolgom is lenne egy gyerekkel egyszerre.
Az az érdekes ám, hogy miután lemegyünk, s elkezdünk öltözkdni már elég hamar összeszedi magát, s nyoma sincs a "nem akarok iskolába menni " hangulatnak.
Mégis nagyon fárasztó, hogy így kezdődik minden nap, s lehet én magam már jobban várom a nyári szünetet, mint a kisasszony.

Ha valakinek van okos tanácsa, nagyon örülnék neki!!!