Isten Veled!

Sajnos ma reggel nagyon szomorú hírt kaptam: meghalt a Nagymamánk, az Édesapám anyukája. 87 éves volt, s már pár éve sajnos ágyhoz volt kötve, a látása is nagyon megromlott. Talán ezért, talán a sok hiányzó családtagja miatt, de már nagyon vágyott elmenni közülünk. Tegnap este megtehette...

Bár az utóbbi időben elég ritkán láthattam, ami miatt most lelkiismeret-furadalásom is van, mégis tudtam, hogy ő még egyedüli élő nagyszülőmként köztünk van. De tudom, hogy neki már így a jó, s megpróbálok erre gondolni.

Gyerekkoromban nem volt igazán közeli a kapcsolatunk, többnyire csak ünnepekkor találkoztunk. Aztán Anyu betegsége kapcsán köztük is nagyon szoros Anyós-Meny kapcsolat alakult ki, ami korábban sosem volt felhőtlen :-)

Anyu halála után én kerültem Hozzá nagyon közel, én lettem, akit óvhatott, segíthetett. Amikor érettségire, felvételire készültem minden nap ő főzött nekem. Reggel csörgött a telefon, elmondta, mi lesz a menü, én pedig kibicikliztem Hozzá. Jókat beszélgettünk ilyenkor. Mindig vidám volt, s saját magán is tudott nevetni!

Aztán sajnos a betegsége ágyhoz kötötte, s így töltötte az utolsó éveit, érthetően kicsit megkeseredve.

Tegnap este végleg feladta a küzdelmet, s elment a többiek után...

Nyugodj békében!!! Sosem felejtünk el!