Hétköznapok

Hát, megállapíthatom, hogy valóban megéri jóban lenni a tanító nénivel. Az előző bejegyzésemben írt találkozás utáni napon Hanna egy magyar 5-el jött haza :-)Nagyon büszke rá, mindenkinek elújságolja!
Ma pedig újabb jó jeggyel jött haza, ugyanis a tegnap írt matek dolgozat 4-es lett. :-)

Közben továbbra is jár Hilda az oviba.Bár a héten már nyoma sem volt lelkesedésnek, ugyanis sírva hagytam ott hétfőn és kedden is. De tegnap végre, ha nem is vigyorogva, de zokszó nélkül ottmaradt. Amúgy hamar megnyugtatható, s nagyon ügyesen figyel a versekre, mesékre. Csak enni nem hajlandó. Lehet zavarja a sok gyerek, mert le sem ül velük az asztalhoz. Szívesen játszik a neki lányokkal, s a kedvenc program, ha sétálni mennek :-)

Én délelőttönként igyekszem hasznosan eltölteni a sok szabadidőmet.Ilyenkor takarítok, főzök, s gmail-en cseverészek Renivel, s a néha odatévedő nővérkémmel. Ezek is nagyon fontos dolgok:-P
Aztán délután jöhet a tanulás Hannával, s az esti vacsora-fürdés-fekvés hercehurcája. De nem panaszkodom. Az itthon léttel nincs semmi bajom,így a végéhez közeledve főleg nagyon szépnek látom. Sajnos 1 hónap és lejár a gyes,így még ez a minimális bevételem sem lesz. Remélem akad majd valami munka, amit szívesen is csinálnék, meg a családot is el tudom látni, ahogy kell.

Vicces reggel

Szombatra engem is elért a betegség, elég vacakul éreztem magam. Szinte egész nap feküdtem. Szerencsére a gyerekek nem kapták el, egyikük sem beteg.
Vasárnap Sanyi Ausztriába ment egy ismerősünkkel, alkalmanként megy majd vele fuvarba. Ez most nekünk nagyon jó így, minden plusz pénznek megvan a helye. Persze mikor máskor történjen valami az autóval, ha nem akkor, mikor csak magamban vagyok. A lányokkal szépen összekészülődtünk, hogy elmegyünk először misére, aztán pedig bevásárolni, mert megígértem, hogy sütök nekik valami finomat. Csak sajnos az autó nem akart kinyílni. A központi zár beakadt, s sehogy sem engedelmeskedett nekem. Röpke egy órás szenvedés után valahogy kinyitottam az anyós ülés felőli ajtót,de a zár ott sem nyílt ki. Ekkor biztos, ami biztos legalább egy ablakot lehúztam, hogy legyen valami bejutási lehetőség. Azt hiszem jól is tettem, mert miután becsuktam az ajtót, többet azt sem lehetett kinyitni. Sanyi este hazaért, de akkor már nem állt neki szétszedni. Ma reggel hozzáfogott volna, de mivel az ajtók továbbra sem nyíltak, lehetetlen volt még a szétszedés is. Szerencsére az ablakot le tudtuk húzni, s ezen bemásztunk, hogy Hildát el tudjuk vinni az oviba. Ott kimászni, majd újra be. Ennek vizuális elképzelését Rátok bízom :-)))
Aztán az egyik barátunk segítségével csavarhúzóval vissza lett húzva a beakadt zár, s most működik. Szerintem kb addig, míg újra egyedül kell elmennem valahova :-P Bár ez csak ideiglenes megoldás, majd a szerelőhöz fog kerülni a dolog.

Hilda ma már több mint 2 órát maradt az oviban, tízóraizott is, s megint nagyon jól érezte magát.
Én megápoltam az oly nagyon szeretett Emi nénivel a kapcsolatot, ugyanis ma összefutottunk a boltba. Jó szülő mintájára kedvesen elcseverésztünk, remélem ez eredményez ma legalább egy piros pontot :-)))
Senki nem mondhatja, hogy nem teszek meg mindent a gyerek fejlődése érdekében :-P

Ovi

Csütörtök reggel azzal kelt a mi kis majdnem 3 éves lánykánk, hogy Ő bizony oviba akar menni. Így felöltöztünk, s elvittük. Odaérve aztán váléasztott magának jelet, övélesz a napocska. S minden búcsúzás nélkül kézen fogta az Óvónéni kezét, s bement a csoportba. 1 órát hagytuk ott így elsőre. De bevallom nagyon elveszettek voltunk a mi kis törpikéink nélkül. Azért izgalommal vártuk, milyenek lesznek az első benyomások. Azt mesélték, nagyon csöndben volt, s el sem mozdult az Óvónéni mellől, de nem volt vele gond. Nagyon lelkesen fogadott minket, s hazajönni is alig akart. Már délután legszívesebben ment volna vissza.
Ma reggel ismét vidáman kelt, s közölte, hogy hívjam fel az ovit, hogy gyorsan reggelizik és már megy is :-)))
Szintén nem volt vele baj, s már beszélgetett is már.

Így visszagondolva nagyon gyorsan eltelt az idő, amit kicsit sajnálok is. De tudom, hogy ez így van rendjén. Biztos neki is jót tesz majd a gyerektársaság. Most egy hétig még biztos csak rövidke időket marad, aztán majd hosszabítunk rajta.

Az ovilátogatás után gyors bevásárlás volt a program, s bár évente szinte kétszere veszünk csak kaparós sorsjegyet, ma megtettük. S láss csodát. Nyertünk!!!Méghozzá 5000Ft-ot. Nem kell aggódni, nem leszünk függők, de nagyon örülünk a nyereménynek.


A héten volt a suliban szülői, amit Sanyinak hála, megúsztam.:-)
Én valahogy nem szeretem, elég unalmas szokott lenni.Most sem mondtak végülis semmi extrát, Sanyi is nehezen bírta már a végét. De nem baj, neki is jusson a jóból. :-P

Álom

Sanyinak érdekes álma volt az éjjel. A nemrég meghalt nagymamámmal álmodott. Azt mondta olyan volt, mint rég. Beszélgetett vele, s mondta neki,hogy üzeni Nekem, hogy az Anyukám és az Apukám és Ő is jól vannak, ne aggódjak Értük.

Reggel óta ez jár az eszembe. Érdekes dolgok ezek az álmok. Már korábban is volt rá példa, hogy egy nehéz időszakidején egy álom során Anyu megnyugtatott, hogy minden rendeződik, s valóban így is lett.

Ha most Rájuk gondolok, mosolygok, s hiszem, hogy jó helyen vannak!

Búcsúban

Hétvégén volt Dörben a búcsú, így a vasárnapi napot ott töltöttük. Délelőtt segédkeztünk kicsit a főzésben, aztán délután jöhetett a mulatozás.
Hát, nem volt valami sok sátor, de így is találtak a lányok magunknak vetetni való dolgokat. Persze szerintük mindent meg kéne ilyenkor venni, dehát ez már csak így van. Persze azért kaptak kis apróságokat, hogy a lelkük megnyugodjon. Aztán délután már szólt a zene is. Hilda már előre készült a táncolásra, kezdetben mégsem melegedett bele annyira, de este 10-kor mégúgy ropta, hogy mindenki őt nézte :-) Mi meg begyűjtöttük a bókokat.
Mi is táncoltunk nagyokat Sanyival, már azt sem tudom, mikor volt erre utoljára módunk.
Így nem igazán akaródzott korán hazamenni sem nekünk, sem a gyerekeknek. Bár nem szoktunk ilyet tenni, de mára szabadnapot adtunk Hannának a suliból. Tudom, tudom, nagyon helytelen dolog, mégis így cselekedtünk :-P
Így ma családi pihenőnap van, különösen, hogy mindenkinél kezd valami megfázás-féle jelentkezni. Próbáljuk kúrálni magunkat.

Költözés és suli

Hú, azt sem tudom, hol kezdjem! Tudom-tudom, megint nem írtam...Renitől kapom is napi szinten a fejmosást:-P

Szóval a távol maradásom legfőbb oka, hogy a múlt héten /és még azóta is folyamatosan/ költöztünk. A végső döntést Hanna és az unokatesó közti veszekedések miatt hoztuk meg. Hanna nagyon érzékeny, így különösen a szívére vesz mindnet, s látszott rajta, hogynem érzi ott jól magát. Sajnos hiába próbáltuk többször is megbeszélni, csak ideig-óráig tartott a béke. Nem akartuk, hogy az iskolai teljesítménye lássa ennek kárát. Szerencsére hamar találtunk egy nagyon szuper kis lakást, teljesen fel van újítva, tiszta fiatalos színekkel. Így aztán pakolás és hajrá. Hát, nem volt könnyű, Sanyi is sokat cipelt, pedig biztos nem tett neki jót. De nagyon jó itt.Tartottam tőle, hogy Hildának majd nem tetszik, s hiányolni fogja a mamáékkal lakást. De pont az ellenkezője van: hallani sem akar róla, hogy menjünk hozzájuk, csak maradjunk az új lakásunkban :-)))
Úgyhogy egy hete nagyjából csak pakolunk, mindig hozzuk az újabb és újabb dobozokat, a fene gondolta volna,hogy ennyi cuccunk van. De lassan minden a helyére kerül. Végre Hilda is külön ágyban alszik, bár hajnal felé szól, hogy menjek oda Hozzá, így onnantól ott folytatom az alvást.


Közben elkezdődött az új tanév is. Szerencsére már az évnyitónjó híreket kaptunk, ugyanis a nem ennyira kedvelt Emi néni helyett a nagy kedven Kati néni leszidén az osztályfőnök. Így Hanna sokkal lelkesebben indult első napa suliba, különösen, hogy innen 10 perc sétával oda is érünk, s ráadásul délután is jóval korábban jöhet haza. Ezt kihasználva minden nap lelkesen gyakorlunk, olvasunk, s barátkozunk a nyelvtani szabályokkal. Meg is van az eredménye, mert volt nap, hogy 5 piros pontot hozott magyarból. Látom rajta, hogy ez nagyon lelkesíti, s ösztönzőleg hat rá.

Hilda élvezi a napközbeni fennhatóságot, így minden játék az övé, nem kell osztoznia, ami nem is nagyon megy. Hihetetlen irigy kis nőszemély tud lenni. Délután aztán tudnak vitázni minden kis apróságon. Estére le is fárasztanak minket rendesen.

Közben Sanyinak is levették a gipszet, s a bordája is szépen gyógyul. De még kell pár hét pihenés.


Még biztos akartam mesélni mást is, de nem jut eszembe, így elégedjetek meg most ennyivel.

Jaa, néhány aranyköpés a lányoktól:

Első nap hazaérve kérdezem Hannától, mit evett ebédre.
Válasz: "Amit adtak Anya! "
:-P

Hilda pedig a nagy titoktartó:
"Anya! A Hannamondta, hogy ne mondjam el, hogy eszünk rágót, úgyhogy nem mondom el, jó?
:D