Vicces reggel

Szombatra engem is elért a betegség, elég vacakul éreztem magam. Szinte egész nap feküdtem. Szerencsére a gyerekek nem kapták el, egyikük sem beteg.
Vasárnap Sanyi Ausztriába ment egy ismerősünkkel, alkalmanként megy majd vele fuvarba. Ez most nekünk nagyon jó így, minden plusz pénznek megvan a helye. Persze mikor máskor történjen valami az autóval, ha nem akkor, mikor csak magamban vagyok. A lányokkal szépen összekészülődtünk, hogy elmegyünk először misére, aztán pedig bevásárolni, mert megígértem, hogy sütök nekik valami finomat. Csak sajnos az autó nem akart kinyílni. A központi zár beakadt, s sehogy sem engedelmeskedett nekem. Röpke egy órás szenvedés után valahogy kinyitottam az anyós ülés felőli ajtót,de a zár ott sem nyílt ki. Ekkor biztos, ami biztos legalább egy ablakot lehúztam, hogy legyen valami bejutási lehetőség. Azt hiszem jól is tettem, mert miután becsuktam az ajtót, többet azt sem lehetett kinyitni. Sanyi este hazaért, de akkor már nem állt neki szétszedni. Ma reggel hozzáfogott volna, de mivel az ajtók továbbra sem nyíltak, lehetetlen volt még a szétszedés is. Szerencsére az ablakot le tudtuk húzni, s ezen bemásztunk, hogy Hildát el tudjuk vinni az oviba. Ott kimászni, majd újra be. Ennek vizuális elképzelését Rátok bízom :-)))
Aztán az egyik barátunk segítségével csavarhúzóval vissza lett húzva a beakadt zár, s most működik. Szerintem kb addig, míg újra egyedül kell elmennem valahova :-P Bár ez csak ideiglenes megoldás, majd a szerelőhöz fog kerülni a dolog.

Hilda ma már több mint 2 órát maradt az oviban, tízóraizott is, s megint nagyon jól érezte magát.
Én megápoltam az oly nagyon szeretett Emi nénivel a kapcsolatot, ugyanis ma összefutottunk a boltba. Jó szülő mintájára kedvesen elcseverésztünk, remélem ez eredményez ma legalább egy piros pontot :-)))
Senki nem mondhatja, hogy nem teszek meg mindent a gyerek fejlődése érdekében :-P