Húsvéti készülődés

Köszönöm kedves hozzászólásodat Reni :-))) Nővérkém is csak egy kis mosollyal nyugtázta mindezt... szép mondhatom :-P

Ma ismét tésztagyúrás, és nyújtás volt a délelőtti program. Már előre tartottam tőle, de nagy büszkén elmondhatom, hogy meglepőrn jól sikerült. Még Anyós is elismerő szavakkal nyugtázta, és az nagy szó ám!!!

Amúgy lényeges dolgok nem történtek. Készülődünk a húsvétra, ez a takartás valahogy sosem akar elkészülni. Már most is lehetne újra kezdeni.
Hanna alig várja szünetet, pedig nagyon rövid lesz. Holnap állítólag a fiúk meglocsolják őket a suliba, ez a legnagyobb szenzáció :-)
Gyerekkoromban én is szerettem a húsvéthétfőt, minél többen jöttek locsolni, annál büszkébbek voltunk. Még listát is írtunk, ki járt ott. Most már nem vágyom a locsolásra, de azt hiszem a lányaimnak festhetem a tojásokat, hogy fogadják a pasikat :-)))
Bár ezek a mai gyerekek szerintem már nem is a tojásnak örülnek, hanem elvárják a pénzt is. Ami azért nekem elég fura.
Tisztára elanyagiasodik már ez a világ... Ez a mai napi bölcsességem :-))) Én ingyen osztogatom itt ország-világ előtt!

Ovis beiratás

Ma volt a nagy nap:-)Beírattuk Hildát az oviba, ugyanoda ahova az Apukája is járt annak idején. Természetesen meg sem mukkant a csoportba, de azóta nagy hanggal újságolja mindenkinek, hogy hol járt.

A hétvége ismét kertészkedős-udvarrendezős munkákkal telt. Most már egész jó formája lesz a leendő udvarunknak. Húsvét után pedig elkezdődhetnek a kerti munkálatok is. Csinálhatom a kis konyhakertemet. Hely van neki bőven, de nem szándékozom túl sok kapálni-valót csinálni magamnak. Annyira azért nem vagyok oda érte :-)))

Nagyjából elkészültünk a takarítással is, már csak kisebb dolgok maradtak a hétre.
Aztán jöhet a sütés-főzés.

Hát, egyenlőre ennyire futotta, mert Hilda ma reggelre megtaknyosodott, s most elég nyügös, megunta, hogy a gép előtt ülök.

Tavaszi munkálatok

Az utóbbi 2 nap nagyon hamar elrepült, mivel Sanyi szabadnapos volt. Ilyenkor szalad ám az idő. Szerencsére jó idő volt, tudtunk dolgozgatni is. Udvar-rendezés volt a mai fő program. A leendő házunknál szedtünk ki bokrokat, s azokat akartuk elégetni, de ahhoz túl nagy volt a szél. A délután többi részében itt Anyóséknál is rendbe tettük a terepet, most már jöhet a nyuszi, betalál :-)
Hilda már nagyon várja, minden nap lesi a vadnyulakat, amik itt futkoznak a közeli földeken, s kiabál nekik, hogy jöjjenek ám vissza majd, s hozzák a csokit! :-)))

A kinti munkákkal párhuzamosan zajlik a nagytakarítás is. Függönymosás, ablakpucolás, s ehhez hasonló gyönyörűségek. Nekem továbbra is állandó feladatom maradt a konyha rendbentartása, s a főzés. Ma májgombócleves, zöldbabfőzelék, s pörkölt volt a menü. Nem is sikerülhetett olyan rosszul, mert elfogyott az összes.

Hanna tegnap kapott megint magyarból egy feketepontot. Nem készült el időben a feladattal. Nem vagyok elfogult vele, tudom, hogy hajlamos elbámészkodni, s ilyenkor elmegy az ideje. De azzal nem értek egyet, hogy ezért büntetés járna, mert ez nem ösztönzi gyorsabb munkára, sőt...
Ma hazahozta az egyik osztálytársa íráskönyvét ( aki nem mellesleg a tanító néni egyik kedvence ), hogy bepótolja, amit nem fejezett be. Megnéztem a kislány írását, neki sincsenek gyöngybetűi, s sok helyen csúnya radírnyomok is maradtak. Vannak oldalak, ahol van hibája is, mégis mindegyikre kapott pirospontot. Hát akkor moost mi ez, ha nem kivételezés???
De most nem fogok bemenni a suliba, úgysincs semmi értelme. Számon nem kérhetem, miért csinálja. Majd a másik tanító nénivel beszélek, aztán ennyi, szeptembertől úgyis a másik osztályba jár majd.

Miközben írok a lányok játszanak még kicsit. Hanna az anyuka, s Hilda a kislánya. Hanna lábán természetesen az én magas sarkú cipőm van. Nagyon nő a lelkem :-) Mondjuk gyerekkorunkban mi is mindig felvettük anyu cipőit, s abban mászkáltunk. Nagyon sietteti az ember azt a felnőtté válást, utána meg szívesen lenne újra gyerek!

Tavaszi fáradtság

Azt hiszem kitört rajtam a tavaszi fáradtság, pedig még alig pár napja kezdődött meg a tavasz. A szombati nap tényleg szuper jó időt hozott, igaz fájt is tőle a fejem rendesen. De azért élveztük az udvaron ücsörögve a napsütést. Sajnos Sanyi szinte egész végig túlórázott, s alig láttuk, a hangulatomra ez is jelentősen rányomja a bélyegét.
Lányok jóformán szombat reggeltől vasárnap estig be se jöttek, csak enni, meg aludni. Hilda még a napközbeni alvásra sem volt hajlandó pazarolni az idejét. Persze esténként úgy zuhant be az ágyba :-)
Ja, és nagy hír, hogy most már tényleg kimondhatom, hogy SZOBATISZTA lett!!! Már éjjel sincs pelus.
Pénteken a Mamával elsétáltak az oviba, s be is mehetett. Jaj, olyan lelkesen mesélt utána itthon. Azt mondták, hogy akár már szeptemberben mehet is. Egyfelől várom, de azért még kicsit halogatnám is :-P

Jaj, és be kell számolnom még róla. hogy úgy néz ki Anyós fejlődőképes. A múltkori krumplis-tészta főzés óta mindig megkérdezi, én, hogy főzök ezt, vagy azt. Meg rámbízza, milyen módon csináljam meg.
Lehet csak időszakos a dolog, de azért megérte!!! :-)))

Sándor-nap

Ugye rendes férjem van nekem? Ez a Sándor, meghozta az úgy várt jó időt! :-)
Nagyon jó volt végre élvezni a napsütést, a lányokat is alig lehetett este becsábítani az udvarról.
Csak szegény ünnepeltnek kellett egész nap dolgoznia. Hát, igazságtalan az élet :-P

A tegnapi ebédfőzésről muszáj beszámolnom.
Krumplis tészta volt a menü, amihez a tésztát nekem kellett volna kisodronom. Számomra ez a főzésben a mumus, nem is szoktam sosem házitésztát csinálni, de anyósom mindig azt csinál. Oké, elismerem, hogy finomabb, mint a bolti, de az olyan egyszerű:-)
Szóval nagy szerencsémre Sanyi bevállalta a tésztát, s nagyon jól ment neki. Még Anyós is megdícsérte. Gondoltam hasznossá teszem magam, s megcsinálom hozzá a krumplit. Hát, hiba volt. Kiderült, hogy nem is úgy kell, ahogy én eddig tudtam. Anyósnak van egy jobb receptje rá. Így aztán hagytam hadd bontakozzanak ki ők :-)

Utána mmegbeszéltük Sanyival, hogy majd a külön konyhámban úgyis a magam módszere szerint csinálom:-)

Döbbenet

Nem találok jobb szót az esetre, ami nem messze tőlünk történt a családdal, ahol az apa szó szerint kivégezte a gyerekeit, feleségét, s végül saját magát is. Biztos mindenki hallotta a hírekben, most minden erről szól.
Megdöbbentenek az ilyen esetek, s napokig nem tudok ilyenkor ezen túllépni. Felmerül az emberben a sok miért: miért pont gyerekekkel történnek ilyen dolgok, miért nem tűnt fel senkinek, hogy ez az ember komoly beteg...
Kicsit hasonló történetről szól a könyv, amit pont tegnap fejeztem be.
A viskó című könyv volt az, mely egy édesapáról szól, akinek kislányát brutálisan meggyilkolják. Az apa útját mutatja be, amíg elérkezik a megbékéléshez. Nem egy könnyű olvasmány, s valóban megérinti az embert. Kicsit talán segít elfogadni, egy-egy szerettünk elvesztését.


Mára talán csak ennyi...

Ez+az

Különösebb események nem történtek az utóbbi napokban.
Továbbra is tart a házvezetőnői pályafutásom, amit nem viselek túl könnyen. A munka-részével nincs bajom, azzal már igen, hogy meghatározott módon és időben kéne csinálnom.
Anyósomnak nagyon nem tett jót ez a gipsz, kész sárkány lett tőle:-)))
Jóóó, nem leszek gonosz, de tényleg elég idegbeteg néha. Első napokban nem csinált semmit, na az volt a jó. Azóta meg, ha nem csinálom akkor a vasalást, mosogatást, amikor ő gondolta, megcsinálja maga. Persze utána hallgatom, hogy fáj a keze...
Hát erről kb ennyi elég is.

Hanna jól van, suliban azóta nem történt semmi esemény. Most nagyon élvezi a 3 napos hétvégét. Mondjuk lehetne jobb idő, akkor biztos jobban elfoglalnák magukat.
Hilda már mondhatni teljsesen szobatiszta. Az éjjeli pelusok szárazak maradnak, s napközben szól, ha mennie kell a WC-re, meg én is igyelmeztetem időnként. Szóval ez egész gyorsan és zökkenőmentesen lezajlott.

Házimunka ezerrel

Jelentem a mai nappal előléptem házvezetőnőnek...
Történt ugyanis, hog Anyósom Ausztriában volt munka-nézőben, ahol sikerült akkorát esnie, hogy eltört a karja. Természetesen kapott rá egy csinos kis gipszet.
Hazaérve persze pihent, amit meg is értek, mert biztos fáj neki. De azért közben kitalálta, hogy gyorsan mossunk ki minimum 4 adagot. Bepakoltam, kipakoltam, kiteregettem...
Főztem ebédet, aztán csináltam mindnekinek vacsorát.
Nem sajnáltatni akarom ám magam, de azért remélem a végleges gipsszel kicsit jobban feltalálja már magát, mert ezt a tedd ide, csináld ezt dolgot kicsit nehezen viselem.
Nm a házimunka okoz gondot, mert jó pár éve csinálom már, de azt nem szeretem, amikor valaki megmondja, mit csináljak, meg főleg, hogy hogyan.
Főzni is csak úgy szeretek, ha a saját magam ízlése szerint csinálhatom.

Hát kb ennyi a mai napról.
Lóg a beleeem :-)))

Nőnapra

Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt mindennapi munkába.
Ő mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült.
Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen
megy keresztül nap, mint nap, ezért egy este így imádkozott:

"Mindenható Atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok,
miközben a feleségem csak itthon ül.
Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül,
ezért kérlek Uram add, hogy egy napra testet cserélhessünk. Amen."

És a férfi másnap reggel már női testben ébredt.
Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket,
kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a
tízóraijukat, elvitte őket az iskolába, hazament, gyorsan meglocsolta a
virágokat, bedobott egy adagot a mosógépbe, összeszedte és megmosta a
kirándulásból hazahozott piszkos, sáros lábbeliket, majd összeszedte a vegytisztítóba
való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is, pénzt vett fel, elment
bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is.
Kicserélte a macska almot, és megfürdette a kutyát.
Ekkor már délután egy óra volt,
Igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet
rakjon, porszívózzon, még a konyhát is felseperje, felmossa, és már
rohanhatott az iskolába a gyerekek elé,
akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort a leckekészítés miatt.
Kitett az asztalra egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket,
hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak.
Ezután felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta
aruhákat.
Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni,és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát
készítsen.
Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt
mellé vacsorára. Vacsora után kitakarította a konyhát,
beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta
edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta
őket. 9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi
munkával még nem végzett, úgy döntött, ő is bebújik az
ágyba, ahol még elvárták tőle, hogy szeretkezzen, és
ő ezt panasz nélkül meg is tette.

Másnap reggel, amikor felébredt,
azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott:
"Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam.
Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap
otthon lenni.
Kérlek Uram, nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét!"

És Isten az ő végtelen bölcsességével ezt felelte:
"Fiam, látom, tanultál a leckéből, és ezért boldogan cserélem vissza
a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak.
Csak kilenc hónapot várnod kell még. Tegnap este teherbe estél."

Jövés-menés

Köszönöm a véleményeiteket, aranyosak vagytok. Meg fogom fogadni a tanácsokat. Jövő héten kénytelenek leszünk felkeresni újra a tanító nénit. Nem tudom a többi szülő, hogyna vélekedik ezekről a dolgokról, lehet csak mi vagyunk ilyen furák, hogy nekünk ez nem tetszik?
Majd kiderül...

Közben szobatisztaság-ügyben nagy eredmények vannak. 2 napja Hilda már a WC-be pisil rendszeresen,s napközben nincs is rajta pelus. Az éjszakaiak is szárazak maradnak. Nagyon büszke ám magára, mindig megtapsoltatja a családot egy-egy pisilés után. :-)

Csütörtök-pénteken Sanyi szabadnapos volt, így ilyenkor repül az idő. Kihasználva a jó időt dolgozgattunk a háznál az udvarban. Szétbontottuk az egyik már düledező épületet, ami korábban tárolóként szolgált.
Péntek este pedig a helyi kultúrális egységben, azaz a kocsmában volt közös vaddisznó-főzés. A polgármesterünk finom kis vacsorát alkotott, a lányok is jól elvoltak.
Ma, szombaton már csak csajos nap volt. A sógornőmnél voltunk egész nap Csornán, játszótereztünk, sétálgattunk, pizzáztunk. Szóval nagyon klassz nap sikeredett ebből is.

Szobatisztaság és suli

Hát ezen a téren még nagyjából sehol nem tartunk.
Hanna 2 éves és 1 hónapos volt, amikor már éjjel-nappal pelenka nélkül volt. Nála szinte egy hét alatt lezajlott a folyamat, s szinte sosem fordult elő baleset.
Hát ehhez képest Hilda még mindig pelusos. Ma említette, hogy szeretne bugyit felvenni, így tettünk egy próbát, s levettük a pelust. Meglepődtem, mert a reggeli pelenka teljesen száraz volt, ilyen még sosem fordult elő. Szóval napközben többször elkísértük WC-re, de azért előfordult, hogy a nadrágba ment. :-)
Bevallom engem ez a palus kérdés nem zavar még, szerintem anyósomat jobban idegesíti. Így ma különösen kiélte minden szenvedélyét, hisz egész nap Hildával és a WC-re szoktatással foglalkozhatott. Erőltetni továbbra sem fogom, s nem is hagyom, hogy így legyen. Azért persze nem bánnám, ha minél előbb sikerülne, de ehhez neki kell agyilag megérnie.

Más téma:
Ismét sulis gondok. Hanna ma kettő feketepontot kapott, természetesen magyarból. Elmondása szerint nem készült el a feladattal, ezért kapta az egyiket. Majd a szünetben kellett volna befejeznie, ami a teremben lévő nyüzsi miatt - s gondolom neki sem nagyon volt hozzá kedve, hogy szünetben is írjon - ismét nem sikerült, kapott egy újabbat is.
Hát nem tudom...
Lehet én vagyok elfogult, de ezzel nagyon nem értek egyet. Azt sejtem, mivel ismerem lánykámat, hogy nem a gyorsaság mintapéldánya, így valószínűleg elbambult, ezért csúszott ki az időből. De nem gondolom, hogy az ilyenkor adott fekete pont a későbbiekben nagyon ösztönző lenne. S véleményem szerint inkább árt, mint használ. A másik gondolatom, hogy a szünet pedig mindenkinek megjár. Pótoltassa be vele a következő órán, vagy adja ki házinak, de hegyja már pihenni. Jaa és még egy barackot is kapott, ami rendszeres szokása Emi néninek.
Szívem szerint bemennék és adnék neki én is egyet a fejére...
Kb egy hete írtam, hogy nem volt rossz benyomásom a tanító néniről. Hát már nem így gondolom. Úgyhogy már szinte 100%-ig megérett a döntés, hogy Hanna szeptembertől a másik osztályba fog járni. Nem szeretném ezt csinálni a következő 3 évben. Ráadásul a másik osztályba jár a faluból a többi gyerkőc is.

Légyszi írjatok véleményt!
Gabi! Tőled egy tanító néni szemszögéből is kérnék pár sort!

Válasz

Köszönöm a hozzászólásokat.
A verset az interneten találtam, s olyan volt, mintha nekem szólt volna.
Csilla!
Megsírattál...:-)
Talán, ha nem így alakul, sosem kerülünk ilyen közel egymáshoz.
Emlékszel a heti levélváltásokra? Hétfőn mindjárt írtam, hogy még válaszolhass rá a hét közepén, aztán minden péntek délben alig vártam, hogy beérjen a buszod. :-)
Szerintem, ha lát minket anyu, biztos mosolyog, mégha nem is vagyunk tökéletesek, csalódást biztos nem okozunk neki. Ilyen sok gyönyörű gyerekkel? :-)))

Jaj, Hanna olyan aranyos volt tegnap este. Hilda kérdezte miért ég a gyertya. Hanna pedig magyarázta neki, hogy tudod nekünk van egy másik nagymamánk is, aki meghalt. Persze a törpi nem értett az egészből semmit, de nagyon édesek voltak.

Évforduló

Ne állj zokogva síromnál, nem vagyok ott, nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fúj.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon,
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.

Ott vagyok minden hangban veled,
Ott vagyok a hangosan turbékoló galamb szavában,
De én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Benned élek tovább, én adom a mondatokat a szádba
és én vigasztallak ha sirásra görbülne szád.
De mosolyodban is ott vagyok, és én adok hitet ha nem hinnél semmiben már.
Ne állj hát zokogva síromnál, nem vagyok ott.
Nem haltam meg.



A mai nap az emlékezésé, mint minden évben.
15 éve ezen a napon halt meg az Édesanyám. Ilyenkor még többet gondolok rá, s egész nap gyertya ég a lakásban.
Bár az idő segített a fájdalom tompulásában, de sajnos az emlékekből is sokat magával vitt. Elhalványodtak az arcvonásai, elhallkult a hangja, amit gondolatban mindig hallottam. De persze az élet megy tovább, s nem lehet a múltba temetkezve élni.
De egy dolgot biztos soha nem felejtek el, s az az a bizonyos március elsejei nap. Aznap reggel még beszélhettem vele, ő indított el a suliba. Akkor már évek óta küzdött a rákkal több-kevesebb sikerrel, s az eszünkkel mindannyian tudtuk, hogy nagy baj van. Mégis döbbenetes volt a hír, amikor kémia órán beállított apu. Sokáig abban bíztam, hogy ez csak egy rossz álom, de ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ez a szomorú valóság.
De szerencsére mindannyian átvészeltük, s ebben én rengeteget köszönhetek a nővéremnek, aki anyám helyett anyám lett :-)
A családunk is egyben maradt, s igyekszünk a gyerekeinknek sokat mesélni a nagymamájukról, akit sajnos nem ismerhettek, pedig ő mindig nagyon várta már őket.

Drága Anyukám! Sosem felejtünk el!