2010. február 8., hétfő

Szombat-vasárnap

A szombati napunk nyugisan telt, itthon voltunk. Én számítógépeztem, ugyanis kaptam Sanyitól előzetes Valentin-napi ajándékként egy játékot. Hotelt kell építeni és működtetni. Nagyon szeretem az ilyen játékokat, így a napom nagy része ezzel telt.
Este fodrászhoz voltam bejelentve. Csak este 9-re kaptunk időpontot a sógornőmmel, de gondoltam nincs az olyan későn. Rosszul gondoltam...
Sanyi dolgozott, így ő nem volt itthon, de a lányokat itthagytam a nagyszülőkre. Hilda délután sokáig aludt, így tudtam, hogy este 10 előtt nem lesz álmos. Elmentem, lett is szép frizurám, de utána kaptam a megjegyzéskeet. Miszerint milyen anya az iyen, aki este itthagyja a gyereket... Pedig Hanna elmeséléséből tudom, hogy Hilda nagyon jól elvolt, nem is sírt. Mégis azóta is érzem, hogy a szemükben ezzel nagy hibát követtem el. Leginkább az bosszant, hogy Hanna előtt tettek erre megjegyzést, akinek ez rosszul esett, hizsen úgy érezte az anyukáját bántják ezzel.
Én igyekszem nem törődni ezzel, nem is akarok vitát kezdeményezni ebből, addig különösen nem, míg együtt lakunk. Tudom, hogy anyós nem rosszindulatból ilyen, csak valahogy az én korábban angyon liberális anyósom mostanra nagyon begyöpösödött lett. :-)))

A vasárnap reggel kicsit kapkodósan indult, ugyanis időre kellett Mórra érnünk, mivel aznap tartottuk Apu 60. szülinapját. De számomra is meglepő módon, időben odaértünk. Közösen misén vettünk részt, ami szép élmény volt. Különösen, hogyApu csak itt tudta meg, hogy mi is megyünk :-) Aztán mentünk tovább az étterembe, ahol szintén jól éreztük magunkat. Nővéremék 5 gyerkővével és a saját 2-vel igazi gyerekcsapat verődött össze. Eleinte - valószínűleg az éhség miatt - nagyon nyugisak is volta, de ebéd után felbojdultak, mint egy kis méhkas. Ment a rohangálás, játék. De mivel egy külön teremben voltunk, nem zavartunk senkit.
Az ebéd után mi még elmentünk apuhoz, ahol nagyon jót beszélgettem vele. Meg sem tudom mondani az utóbbi időben mikor volt ilyen. Most abszolút odafigyelt, kellemes meglepetés volt számomra.
Úgyhogy nagyon szép családi napunk volt. Minél több ilyen kéne. Az ünnepeltenk is hatalmas élményt okoztunk, s ez volt a lényeg.
Miután hazaértük már csak gyors táskapakolás, vacsora, aztán alvás a lányoknak, akik jól el is fáradtak. Mi meg apával végre nyugodtan mozizhattunk, s csodák csodájára még én sem aludtam el a filmen, ami tőlem nagy teljesítmény :-)

1 megjegyzés: