Mindenféle

Extrább események nélkül teltek a napok.

A koszorú-kötés továbbra is állandó programunk, mely néha kiegészül egy kis takarítással, főzéssel is. Nehogy uncsi legyen :-P
Jól van, azért nem panaszkodom ám, mert nem annyira vészes munka, bár az ujjaim már fájnak rendesen, mert mindent drótozni kell. De közben jókat szoktunk beszélgetni, Sanyi nagyszüleinek történeteit hallgatjuk, s azt hiszem ez már önmagában is megéri. Néha hangos nevetésektől hangos az udvar, máskor meg épp vitától zeng. Dehát ez is belefér...

Apa továbbra is külföldet járja, most már elég rég láttuk sajna. A legutolsó info délután jött tőle, akkor még várt hazafelé fuvarra. Azóta csönd van. Bevallom őszintén ilyenkor egy idő után ideges vok már, szerencsére eddig mindig alaptalanul, mert a végén mindig kiderült, hogy csak a telefon merült le, vagy elfogyott róla a pénz. De nem könnyű így, főleg, hogy a családtagok aggódásait is hallgatom, ami általában fokozza az idegességemet. Igyekszem elereszteni a fülem mellett.

Tegnap jártam a Polgármesteri Hivatlaban az önkormányzati ház ügyben. Jövő héten már be lehet adni a pályázatot, s pár héten belül lesz döntés, hogy megkapjuk-e, vagy nem. Úgyhogy szorítson ám mindenki!!!


Péntek, 19:47