Ma sajnos szomorú dolog történt: elpusztult Hanna papagája. Már napok óta olyan furán viselkedett, egész nap csicsergett, pedig csak akkor szokott jelezni, ha valami kell neki, de most volt mindene. Lehet beteg volt. Hanna nagyon bánatos, meg is siratta, de értehető, hisz már több mint 3 éve velünk volt. Mondtuk neki, hogy döntse el, szeretne-e másikat, vagy inkább ne.
Amúgy zajlik a szokásos munka, már minden ujjamon ragtapasz díszeleg, mert kikezdi a fenyő, meg a drótok.
Hilda közben szórakoztat minket, a Cini-cini muszika, már tökéletesen megy:
" Cini-cini muzsita, táncol a tis Hidusta, jobba dul, balra dul, tucsok poma hegedül. "
Apa reggel hazaért Lengyelországból, de estefelé ismét elment, most Németország a cél, ezen belül Bréma potom 1100 km-re innen. Úgyhogy pár mondat beszélgetésben ki is merült a mai találkozásunk. Dehát valamit, valamiért, ugye?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése