Csak úgy

Élünk ám még, csak nem volt különösebb esemény mostanában, így nem írtam...
Zajlanak a hétköznapok, melyek legrosszabb része a korán kelés. Jól van, tudom, hogy a fél 7 nincs olyan korán, de én akkor még úúúgy tudnék aludni. Bevallom őszintén sajnálom is a Hannát, hogy suliba kell mennie :-) De ezt nem mondom ám meg neki :-)

Továbbra is tart a hideg, aminek egy előnye van: a jégen szánkózás. Már tökélyre fejlesztettük a dolgot, ugyanis én ülök Hilda ül a szánkón velem vagy Hannával és Sanyi vagy a sógornőm (akik tudnak korizni ) húznak minket. Nagyon élvezik a csajok, meg én is :-)))

Ma sajnos szomorú évforduló is van a családban .Egy éve ezen a napon halt meg Sanyi nagypapája ( anyósom édesapja ), így ma rá emlékezünk. Gyújtottunk egy gyertyát, s kitettük a fényképét az asztalra. Hamar eltelt ez az év, még mindig nagyon fura, hogy nincs velünk.